A bűnök bocsánata
"Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor? De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged."
Zsoltárok 130:3-4
Istennek lenne a legnagyobb oka a haragra. Az Ő teljesen tökéletes világába tört be a bűn, amikor Lucifer fellázadt Ellene és amikor az emberiség is úgy döntött, hogy a bűnt kipróbálja. Mi nem ismerjük a tökéletes világot, Ő igen. Mégis Nála van bocsánat, örökre és teljesen tud felejteni, mi pedig sokszor az apróságokat is megörökítjük magunkban.
A Mindentudó Istennek nem rangon aluli elfelejteni a megbánt és megvallott bűnöket. Sőt az sem veri ki a biztosítékot Nála, hogy egy egész örökkévalóságon át éljen olyan lényekkel az újjáteremtett Földön, akik nyilvánvalóan bűnösök voltak.
Isten nem mond Abiméleknek Ábrahámról semmi rosszat, hanem úgy beszél róla, mint prófétáról és ő az, aki imádkozik majd Abimélek népéért, hogy újra szülhessenek. Pedig már másodszor tagadta le a feleségét.
Az Úr nem hánytorgatja Jákób csalását azon a pusztában töltött éjszakán, hanem egy gyönyörű mennyet a földdel összekötő létrát mutat neki álmában.
Az Új Jeruzsálem kapuin azoknak a férfiaknak a neveit lehet majd olvasni, akik eladták a testvérüket Egyiptomba rabszolgának.
Jézus abba a családba született erre a Földre, amelynek tagjai közül a legnemesebbek egyike egy olyan férfi volt, aki elszerette egy katonája feleségét és megölette a férjet a felesége miatt. Milyenek voltak a többiek, ha ő volt a legnemesebb?
Isten Fia egy olyan földi családnak lett a tagja, amelynek tagjai között három nőt név szerint ismerünk, de ők mindhárman vétettek a 7. parancsolat ellen, sőt egyiküknek éppen a törvénytelen kapcsolatból származott gyermeke lett Jézus egyik őse - megörökítve ezzel a bűnének történetét is, de egyben feloldva a Megváltó Személyében, Aki mindannyiunk bűnének megbocsátója.
Elveszünk, ha Isten megtartja a bűneinket, de megszabadulunk, ha megbocsátja őket.
