Bizalom Krisztusban
„Amiért szenvedem ezeket is: de nem
szégyellem; mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én
nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra.”
(Timóteushoz írt második levél 1.
fejezet 12. vers)
2011
őszén Kovács-Bíró János, Elrontott életünk megjavítható címmel tartott bibliai
előadássorozatot Tapolcán. János kérésére több témához kisfilmet készítettünk,
melyben a város utcáit járva kérdeztük a járókelőket a hitről, bizalomról,
Biblia megbízhatóságáról, Istenről, egészségről, stb.
Mikor
a bizalomról kérdezgettük az embereket, szomorú volt hallani, hogy a többség,
idős és fiatal egyaránt csak önmagában bízik.
Volt
olyan, aki kifejezte, hogy már a családtagjai felé sem tud bizalommal fordulni,
sőt olyan is, aki felismerte, hogy még magában sem bízhat az ember. Sajnos a
megkérdezettek között alig akadt, aki az Istenbe vetett bizalmáról tett bizonyságot.
S
valóban az a sok személyes csalódás, melyen keresztülmegyünk, az a sok katasztrófa,
ami körülöttünk zajlik (09.11.; Boston Maraton), kiöli belőlünk a bizalom és a
hit csíráját. Így válik valóra Jézus jövendölése: „Mindazáltal az embernek Fia
mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?” (Luk.18:8)
Bizony
kiveszőben van a Jézusban való bizalomnak az a fajtája, mely képes szenvedni, képes
lemondani a pillanatnyi kényelemről, képes a földi kincseket kárnak és
szemétnek ítélni, azért hogy ’Krisztust megnyerje’. (Fil.3:8)
Így
Pál bátorítása Timóteus felé egyben meghívás ma feléd is; ha maradandó
értékeket keresel; ha olyan barátra vágysz, aki soha sem árul el, ha életednek
valódi értelmet szeretnél adni;
Gyere
és mond Pállal együtt:
„Krisztust
akarom megismerni, és feltámadásának erejét, a szenvedéseiben való részvételt
hozzá hasonulva a halálban, hogy eljuthassak a halálból való feltámadásra. Nem
mintha már kezemben tartanám, vagy már tökéletes lennék, de törekszem rá, hogy
magamhoz ragadjam, mert Krisztus is magához ragadott engem.” (Fil.3:10-12)
