Szeretlek...

„Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.”

János evangéliuma 14:21

Szeretetre vágyik minden lélek ezen a Földön. Éhezzük, szenvedünk hiányától, de a padlás már megtelt a hangzatos szavaktól. Már nem kell több „Holnap ígérem, máshogy lesz...”, sem „Annak ellenére, amit tettem, én még mindig szeretlek”. Elég volt a fedezet nélküli álom-szavakból. Elég volt a valótlan fogadkozásokból. 

Tettekre van szükség, mégpedig csak annyira, amennyit az a tíz parancs kér tőled. Semmi többre. Csak annyira, hogy tiszteld a másikat még akkor is, ha más a véleménye. Csak annyira, hogy ne engedj negatív különbséget tenni ember és ember, nő és férfi, fehér és fekete között. Csak annyira, hogy védd a másik életét, és elégedj meg azzal, amit te kaptál Istentől. Szeresd tettekkel azokat, akik körülötted élnek, és nézd mindig az érem mindkét oldalát, csak a jót add tovább a másikról. 

Arra az egyre van szükség, hogy végre megérezd igazán Isten szeretetét, aki mindezeket már akkor megtette, amikor te még átkoztad nevét, vagy figyelembe sem vetted jelenlétét; amikor minden rosszért Őt okoltad igazságtalanul, és olyan dolgokat adtál tovább róla, melyeknek a fele sem volt igaz. Ő már akkor gondoskodott rólad, amikor te még két kézzel hadakoztál ellene. Ha ezt egyszer végre igazán megérzed, nem lesz kérdés számodra, hogy szeresd-e a másikat. 

Isten ma reggel csak annyit kér tőled, engedd, hogy előbb ő szeressen, aztán pedig add tovább másoknak, amit tőle kaptál. Csak ennyi az egész...