Segíts Istenünk!
„Neved dicsőségéért ments meg minket,
Istenünk, szabadítónk! Bocsásd meg, Urunk, bűneinket, ments meg minket a
nevedért!”
Zsoltár 79:9.
Ma reggel két dolog jutott eszembe erről az
Igéről.
1.)
A „Jaj Istenem! – keresztények”
ahogy ezt Szigeti Jenő szokta emlegetni
2.)
Bocsásd meg bűneinket!
A „Jaj Istenem! – keresztényekkel” úton
útfélen találkozhatsz. Ismertetőjegyük, hogy soha nem beszélnek Istenről, sőt
közülük egyesek még tagadják is létezését, de ha valami baj támad, azonnal ezt
mondják. Ilyenkor, ha megkérded, hogy te mégiscsak hiszel Istenben, hogy Róla
és Hozzá beszélsz? Akkor ők lesznek leginkább meglepődve, egyrészt mert
egyáltalán nem gondolták komolyan, másrészt meg félszeg mosollyal rád néznek,
és azt mondják: „Tudod, hogy van ez. Azért a bajban mégiscsak jó, hogy van
kihez fordulni” Jó lesz kabalának ez az Isten. Eszemben sincs foglalkozni
vele, nem érdekel, nem törődöm vele, de ha valami bajom van, azért megemlítem
neki, hogyha igazán létezne, akkor ilyet azért mégsem engedne meg. Hát nem
aranyos?
A másik csoport – sajnos ők vannak
kevesebben – nem érzi jól magát a bőrében, ha valamilyen bűnt követ el. Szinte
a fuldokló emberhez hasonlóan kiált segítségért: Uram! Dicsőítsd meg nevedet!
Szabadíts meg! Fogjad, kérlek erősebben a kezem! Nem bírom már sokáig! Kérlek,
segíts rajtam! Bocsásd meg bűneimet! Szabadíts ki szenvedélyem láncából!
Mit gondolsz, kihez, melyik csoporthoz
indul Isten azonnal, hogy segítségére legyen?
És TE – melyik oldalon állsz? Ma még
átigazolhatsz! Ne várakozz! Ő vár rád!
