A kételkedés börtönében
„boldog, aki nem
botránkozik meg énbennem.”
Lukács
7,23
Van, hogy kételkedünk.
Kételkedünk annak ellenére, amit már átéltünk, amit megtapasztaltuk. Meginog a
hitünk és elkeseredünk, szenvedünk, sírunk. Mintha megmerevedne ilyenkor még a
pillanat is, a rossz dolgok állandósulnak az életünkben, semmi sem jó, semmi
sem sikerül. Minden kudarcra van ítélve, minden próbálkozásunk. A tehetetlenség
érzése felemészti maradék erőnk és már nem akarunk semmit sem. Úgy érezzük,
belezuhanunk az ürességbe. Ez a kételkedés börtöne. Ha tovább mennénk ezen az
úton a harag a csalódás a vádaskodás következne. A „Miért nem segít az Isten?” kérdése.
Keresztelő János azonban mást
tett. Megkérdezte Jézust: „Te vagy az
Eljövendő, vagy mást várjunk?”
Ha a kételkedés börtönében érzed
magad, tedd te is ugyanezt! Fordulj Jézushoz! Kérdezd Őt! Egyszerűnek tűnik,
mégis sokszor mást teszünk. Újabb kiutakat keresünk, saját okoskodásunk, erőnk
szerint próbálunk kimászni a csapdából, vagy máshol keresünk segítséget, de
ezzel csak rázzuk a rácsainkat és nem érünk el semmit. A megoldás: Fordulj
Jézushoz! Kérdezd Őt, mert válaszol!
Vajon találunk örömöt a
válaszában? Megváltónk nem tett mást, csupán emlékeztette Jánost mindarra, amit
Ő eddig tett, amit János nagyon jól tudott: „Vakok
látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak
támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik, és boldog, aki nem
botránkozik meg énbennem." Ezzel a keresztelő körülményei nem
változtak meg, továbbra is a király börtönében maradt, a halálra várva. Csak
egyvalami változott. János emlékezett és hitt. Újra hitt Jézusban és ezzel a
kételkedés börtönének falai leomlottak. Habár rab volt még és haláláig az is
maradt, de mégis szabad volt.
A börtönt is megjárt Bibó István[1]
mondta: „A szabadság ott kezdődik, ahol
megszűnik a félelem.” A hit pedig áttöri a kételkedés börtönének falait,
mert biztonságot teremt a körülményeink ellenére.
[1] Bibó
István jogász, posztumusz Széchenyi díjas egyetemi tanár. 1956-ban a harmadik
Nagy Imre-kormány mindvégig kitartó államminisztere.
