A múlt intő példái
(Korinthusiakhoz írt első levél 10. fejezet 6. vers)
Sokan
azzal a kifogással nem olvassák a Bibliát, mert tele van rettenetes történetekkel,
gyilkossággal, rablással, paráznasággal, bálványimádással. Szinte alig van
olyan rész, ahol ne folyna a vér. Mindez - mondják - ékes bizonyíték Izrael népének
barbár voltára.
Bizony
vannak, akik ma is az internacionálé „a múltat végképp eltörölni” szólamát
hangoztatják, főleg, ha saját múltjukkal szembesítik őket. A történelmet
meghamisítják azáltal, hogy csak a szép és a jó dolgokat jegyzik le, mint a
pogány uralkodók történetírói tették.
S
a legtöbben a rosszat csak mások bűneként tűntetjük fel: „Megbűnhődte már e nép
a múltat s jövendőt.” Az én életem tragédiáinak a szüleim az okai…, a volt
férjem tett tönkre…, hidd el nem rajtam múlt…, én nem tehetek róla, hogy így
alakultak a dolgok…
Ám,
ha őszinték vagyunk, be kell lássuk, mi sem vagyunk különbek, mint a Szentírás
sokak által megvetett szereplői, sőt… mert ugyanúgy lopunk, ölünk,
paráználkodunk, bálványokat imádunk, és még a minket megintő Nátánok előtt is
hazudjuk, hogy ártatlanok vagyunk.
Meg
különben is, ha Ábrahám, Jákob, Dávid, Jónás, Péter, Pál, stb. megtehette, én
miért ne? A lelkésznek, a presbiternek, ’X’ testvérnek szabad bűnözni, csak nekem
nem? Ha ő beleugrott a kútba...
A
fenti Igevers arra tanít; ne kövesd, hanem kerüld el a rossz példákat. Okulj
mások hibáiból, és ha mindenki bűnt bűnre halmoz is,
Te
kövesd Jézust!