Az evangélium hirdetése

„Kifelé menet arra kérték őket, hogy a következő szombaton is beszéljenek nekik ezekről a dolgokról. Sőt, amikor a gyülekezet szétoszlott, a zsidók és az istenfélő jövevények közül sokan a nyomukba szegődtek Pálnak és Barnabásnak. Ezeket arra biztatták, hogy tartsanak ki az Isten kegyelmében. A következő szombaton csaknem az egész város összegyűlt, hogy hallja az Isten szavát.”

Apostolok cselekedetei 13:42-44.

Bár nem vagyok zsidó, mindig érdekelt a történelmük. Sok-sok órát tanulmányoztam próféciáikat, szívem mélyén én is vártam velük együtt a Messiást.

Elmondhatatlanul boldog voltam, amikor ott lehettem a kb. ötezer férfi között a hegyen – és hallhattam Őt. Mélyen elraktároztam szívembe azokat a gondolatokat, amik ott, a hegyoldalon elhangzottak. No és a csoda! Azzal a pár kenyérrel és néhány hallal! Örömmel tértem vissza Sziro-Föníciába – családomhoz, és beszámoltam nekik a hallottakról.

Azóta sok víz lefolyt a Jordánon.

A múlt héten a pizidiai Antiokhiában jártam. Hát nem kispályás ez a Pál és Barnabás! Olyan meggyőzően, olyan hittel, és olyan hitelesen beszéltek Jézusról, hogy bennem egy szikrányi kétely sem volt istenségéről.

Szombat volt, és kora reggeltől késő estig hallgattuk ezeket az apostolokat. Aztán kértük őket, hogy a jövő szombaton is jöjjenek és tanítsanak minket.

Hát az aztán maga volt a csoda! Szerintem a város minden lakosa ott tolongott, no meg persze mi is, akik különböző országokból voltunk ott.

Éreztük a Szentlélek erejét. Szinte remegett a szívem, hogy mindent a lehető legpontosabban el tudjak majd mondani az én szeretteimnek.

Hálás vagyok, amiért ezek a bátor emberek merték vállalni, hogy Jézusról beszéljenek! Hogy még az életükkel sem törődnek, csak hogy minél többen megismerhessük az örömhírt, az evangéliumot.

Az az imám, hogy bár minél több bátor bizonyságtevője lenne ennek a Jézusnak, hogy az evangélium elterjedjen a föld végéig.

És hát az meg természetes, hogy én is ezek között a bizonyságtevők között szeretnék lenni.