A hívő öröme

118. Zsoltár 24-25. vers
Gondolkodtál már azon; mennyivel
más lenne az életed, ha valamelyik uralkodó család gyermekeként látod meg a
napvilágot? Ha a szüleid híres politikusok, sportolók, színészek lennének?
Sokan úgy vélik csak a hírnév, a
gazdagság és a rivaldafény eredményezhet kiegyensúlyozott, boldog életet. Ám,
hogy belső béke mennyire nem ezeken alapszik, íme, egy-egy idézet néhány irigyelt
hírességtől:
„Bárcsak sose születtem volna” - Voltaire
„Azt hiszem én vagyok a földön a
legszerencsétlenebb ember” - Jay Gould amerikai milliomos
„Napjaim sárga lapok. Az élet
virágai és gyümölcsei eltűntek. Csak a férgek, az üszög és a bánat az enyém.” -
Lord Byron
„Nagy Sándor, Caesar, Nagy Károly
és én birodalmakat alapítottunk. Mely mára szertefoszlott, mert erőszakra
alapoztunk, de Jézusért, aki a szeretetre alapozott, ma is milliók halnának
meg.” - Napóleon
S valóban, az öröm forrása;
egyedül Jézus, mely felette áll minden külső körülményen, ahogy erre példa
Fanny Crosby élete, aki csecsemőkorában elvesztette látását, később egy vak metodista
lelkész felesége lett, ám gyermekük pár hónapos korában elhunyt, ennek ellenére
mégsem keseredett meg.
Sőt, azt mondta: „Boldog vagyok,
bár semmit sem látok… Milyen sokan nem élvezik azokat az áldásokat, amelyekben
én gyönyörködöm. Nem tudok sírni és sóhajtozni azért, mert vak vagyok… én
vagyok a világ legboldogabb embere…”
S erről tanúskodik az a több ezer
ének, mely ma is keresztények millióit bátorítja. Így énekeld te is ma reggel:
„Legyen szívünk mindig vidám,
hálatelt az Úr iránt; gyermekinek szólít minket mennyben lakó jó Atyánk. Minden
napon vidám szívvel dicsérjük az Úr nevét; boldog örömteli szívvel járjuk
életünknek ösvényét.” (Hitünk énekei 222.)