A kereszt ereje

Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig  mint megfeszítettről.  1 Korintus 2,2

Egy apa és egy anya elhatározta, hogy megismertetik gyerekükkel Jézus Krisztust. Ők nem voltak hívők, de szerették volna, ha a fiuk a vallást is megismerné. Vasárnap reggel szépen felöltöztették, és megkérték a házvezetőnőt, hogy kísérje el a gyereket a templomba. 

Húsvét volt, a templom zsúfolásig  megtelt. A lelkész nagyon szemléletesen mutatta be Jézus Krisztus szenvedését, ahogyan elfogták őt a Gecsemáné kertben, ahogy ostorral verték a hátát, a fejére tették a töviskoronát. A kisfiút nagyon megrendítette ez a történet. Amikor arról volt szó, hogy Jézus vitte a keresztjét és a római katonák kifeszítették a kezét és odaszegezték a keresztre, majd felállították a keresztet, a fiú körülnézett.

A templomban valaki tükörben éppen a sminkjét igazította, egy férfi újságot olvasott a pad alatt, mások unott arccal hallgatták a lelkész lelkes beszédét.

A fiú odafordult a kísérőjéhez: 

„Miért nem tesznek valamit ezek az emberek? 

Miért nem szabadítják meg ezt a Jézust, akiről a lelkész beszél?”

„Pszt, maradj csendben – súgta a kísérője – mire hazaérünk te is elfelejted az egészet”

Nekünk mit jelent Jézus Krisztus keresztje? Egy történet csupán, amiről a lelkész beszél, és amit olyan jó hallgatni és elérzékenyülni a történeten? Vajon mi is elfelejtjük mire hazaérünk az istentiszteletről, vagy részünkké válik, hatással van ránk?

Pál apostolnak minden gondolata Jézus értünk hozott áldozata volt

„Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot;”  1 Kor. 1,23

„Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem,  hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint;”  1 Kor. 15,3

 „Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért.”  2 Kor. 4,5

Ma, amikor elolvastad ezeket a sorokat, egy rövid imában mondd el, hogy „Uram, készítsd el azokat az alkalmakat, hogy a megfeszített Jézus Krisztusról beszélhessek, és ami legfontosabb éljem is a hitemet.”