Isten szeme mindent lát...
Sokan gondolják azt, hogy Isten szeme, ami mindent lát, haragvón tekint le a földre, keresve azt, ami hiba a mi világunkban. Mintha felülről nagyítóval nézné a mi életünket, hogy találjon valamit, ami miatt lesújthat ránk. Az élet pedig, igazolva ezt az elméletet, sokszor szenvedéssel, nehézséggel és nyomorúsággal teli. Amikor meg a Szentírást lapozza fel a kezdő bibliaolvasó, akkor sem talál látszólag mást. Isten kiűzi az Éden kertjéből Ádámot és Évát a tüzes pallosú angyallal a gyümölcs miatt;, de gyilkos fiuk, Káin „csak” egy bélyeget kap, élete azonban védve marad. Noé idejében Isten szinte az egész emberiséget elpusztítja, Bábel tornya építéséért pedig a szétszóratás a büntetés. Még a kiválasztott nép is csak úgy kap új hazát, hogy hosszú, több százévnyi várakozás után vállalva az ítéletvégrehajtó szerepét, ki kell(ene) irtania az előtte már ott élő népeket.
A haragvó Isten képe azonban egy hamis kép Istenről. Egy olyan sugalmazás, ami nem is hinnénk, hogy honnan ered, azért, hogy emberek millióit tartsa távol a hittől. Az Ige beszámol az ellenségről, Sátánról, aki egyaránt gyűlölve Istent és embert lázadó magatartásával az egész világot becsapva, távol tart bennünket Teremtőnktől. Csak részben engedi szemlélni a történteket, kisebbítve az ember bűneinek súlyát, és felnagyítva Isten büntetését. Ezért nem látjuk, hogy ősszüleik nem elégedtek meg a tökéletesre teremtett világgal és Istent fukarnak gondolván a kísértő szavának engedve vétkeztek. Nem látjuk a bélyeghordozás kegyelmét sem, ami Káin után minden bűnösnek újból s újból megadatik. Azért, hogy megmaradt életünkben a feltámadt, az Úrtól rendelt lelkiismeretünkre hallgathassunk, hogy ne vesszünk el örökre, mint Noé kortársai, akik százhúsz esztendei figyelmeztetésre sem hallgattak. Ugyanezért kellett lakolniuk a kánaáni népeknek is, hogy az Urat követők megtanulják előre, mennyire komolyan kell venniük Isten akaratát.
Ne feledjük hát soha: Isten szeme mindig értünk, vétkező emberekért és nem ellenünk haragszik.
