Lottó ötös!

„És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőítessek az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.”  

János 14,13-14. 

Tegnap hallottam, hogy valaki közel 2 milliárd forintot nyert a lottón. Ez nem a legnagyobb nyeremény a sorsolások történetében, de azért azt gondolom, hogy egy kis segítséget nyújtana a konyhapénzünkhöz még az egy százaléka is, nem?

Sokan így képzelik el az Istennel való kapcsolatot is! Éppen erre az Igére alapozva felteszik a kérdést: hát akkor kérhetünk bármit Istentől? Jézus erre buzdít…. sőt! Ha megnyerném a lottó ötöst, amellett hogy a saját dolgaimra költeném, adnék a szegényeknek, jótékonysági szervezeteknek is, tehát mindenképpen jó helyre kerülne!

Valóban, felmerülhet bennünk a gondolat, milyen jó lenne ez, de nem biztos, hogy a javunkat szolgálná! A pszichológusok szerint az esetek többségében negatív változások történnek azoknak az embereknek az életében, akik hirtelen ilyen mennyiségű pénzhez jutnak.

Jézus ebben az Igében nem erről beszél. Valamit kérni az Ő nevében azt jelenti, hogy az Ő akaratának megfelelően. Az személy tehát, aki Jézus nevében szól, vagy tesz valamit, teljesen azonosul Vele. Nem a saját, önző indítékainak megfelelően cselekszik, hanem már felsőbb szempontokat vesz figyelembe.

Az imádság nem egy olyan csodaszer, amelyet hogyha sokszor elmondunk, vagy elég hangosan, akkor hatni fog, hanem egy lehetőség arra, hogy ne a magam szintjén lássam a dolgokat, hanem az Isten magasságából. Amikor szívből imádkozom, felemelkedhetek egy olyan magasságba, ahonnan már tisztán és jól láthatom mi az Isten akarata. Sokan csalódnak Istenben, mert nem úgy történnek a dolgok, ahogy elképzelték. Ha kérem Urat valamivel kapcsolatban, ne azért imádkozzam, hogy úgy legyen, ahogy én jónak látom, hanem azért a kegyelemért könyörögjek, hogy megláthassam abban a bizonyos kérdésben azt, ami biztos, hogy legjobb életemben!

Néha olyanok vagyunk, mint a gyermekek! Nagyon szeretnénk valamit elérni, ezért hízelgünk Istennek és próbáljuk Őt rávenni arra, amit gondolunk! Figyeljük meg, hogy a gyermek nem tudja pontosan, hogy mire van szüksége, csak a pillanatnyi érzései alapján követeli a szülőtől, amit el akar érni. A bölcs szülő viszont nem biztos, hogy megad mindent, amit kér, mert tudja, hogy a gyermek nem lát bizonyos szempontokat, ezért rosszat tenne vele. Így tesz ami mennyei Édesatyánk is! Nem ad meg mindent, amire vágyunk, mert azzal lehet, hogy hozzájárulna az elesésünkhöz….

Amikor tehát imádkozunk, tárjuk Isten elé kívánságainkat, de minden alkalommal tegyük hozzá, hogy „legyen meg a Te akaratod”! Azután viszont, ha nem úgy történnek az események, ahogy mi elképzeltük, ne durcázzunk, hanem adjunk hálát érte, mert lehet, hogy valami olyantól mentett meg bennünket az Úr, aminek később mi sem örültünk volna! Ugyanakkor merjünk kérni nagy dolgokat is Tőle, hiszen Ő arra vár, hogy ránk áraszthassa az áldások teljességét! Szeretne együttműködni velünk, ezért szólítsuk meg Őt: Jöjj szívembe Úr Jézus, és segíts, hogy a Te szemeddel láthassam a világot!

Ha majd Jézus eljön, és szemtől szembe láthatom Őt, hálát mondok Neki, hogy nem azon az úton vezetett, amelyiken én elképzeltem, hanem azon, amely az Ő akarata volt, hiszen így nyerhettem el az üdvösséget…

Kormos Tivadar