Lelkünk horgonya
„Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpítnál,”
(Zsidókhoz írt levél 6. fejezet 19. vers)
(Zsidókhoz írt levél 6. fejezet 19. vers)
Újévkor sokan megfogadják; jövőre jobb életet fogok élni, leszokom a dohányzásról, az italról, le fogok fogyni, több időt fogok tölteni a családommal. Mint hívő; többet fogom olvasni a Bibliát, odaadóbban fogok szolgálni a gyülekezetben, másoknak is hirdetni fogom az evangéliumot.
De hol van már az Újév? Nemhogy az újévi fogadalom!
Az a baj velünk, hogy könnyen ígérünk, és nem vagyunk kitartóak. Egy-két hétig, hónapig minden rendben, aztán ahogy csökken a lelkesedés, úgy fordítunk hátat az adott szónak.
S ezt látjuk mindenütt. Házasság, már ha valaki felvállalja a másikat…, jön egy érzés, hogy most már más tetszik, aztán egy másik és így a végtelenségig. Munkában, hobbiban mind megfigyelhető, úgy vagyunk, mint a gyermekek, mikor új játékra vágynak, de mikor már az övék, néhány alkalom után megunják és ismét egy újra vágynak.
Milyen jó, hogy Isten nem így van velünk, nem un meg minket hűtlenségünk ellenére sem. Kihajózunk a veszélyes vizekre, aztán mikor jönnek a viharok, az élet gondjainak hullámai, életünk recseg és ropog, nincs egy biztos pont sem…
Akkor jön Ő, a horgony. Aki változatlanul körülvesz szeretetével. Nem véletlen, hogy Örökkévaló az Ő neve. Ahogy az apostol mondja: „lehetetlen, hogy az Isten hazudjon.” (18. vers)
Sosem, mondja; elegem van belőletek! Már annyiszor jöttem, hogy segítsek, mikor bajban vagytok, most vége. Miért nem hallgattál rám, most akkor csináld magad!
Nemcsak lehajolt egyszer, hanem nap, mint nap könyörög értem és érted, ott a mennyei Szentélyben és azért imádkozik, sose evezz a mélyre nélküle, mert egyedül Ő az a horgony, aki megfog, hogy semmilyen vihar se sodorhasson el.
Mikor ma elindulsz végezni mindennapi dolgaid sorát, rakd a táskádba, vagy a zsebedbe a Bibliát, s ha viharfelhők jönnek, dobd ki a horgonyt, olvasd el ígéretét újra és újra.
De hol van már az Újév? Nemhogy az újévi fogadalom!
Az a baj velünk, hogy könnyen ígérünk, és nem vagyunk kitartóak. Egy-két hétig, hónapig minden rendben, aztán ahogy csökken a lelkesedés, úgy fordítunk hátat az adott szónak.
S ezt látjuk mindenütt. Házasság, már ha valaki felvállalja a másikat…, jön egy érzés, hogy most már más tetszik, aztán egy másik és így a végtelenségig. Munkában, hobbiban mind megfigyelhető, úgy vagyunk, mint a gyermekek, mikor új játékra vágynak, de mikor már az övék, néhány alkalom után megunják és ismét egy újra vágynak.
Milyen jó, hogy Isten nem így van velünk, nem un meg minket hűtlenségünk ellenére sem. Kihajózunk a veszélyes vizekre, aztán mikor jönnek a viharok, az élet gondjainak hullámai, életünk recseg és ropog, nincs egy biztos pont sem…
Akkor jön Ő, a horgony. Aki változatlanul körülvesz szeretetével. Nem véletlen, hogy Örökkévaló az Ő neve. Ahogy az apostol mondja: „lehetetlen, hogy az Isten hazudjon.” (18. vers)
Sosem, mondja; elegem van belőletek! Már annyiszor jöttem, hogy segítsek, mikor bajban vagytok, most vége. Miért nem hallgattál rám, most akkor csináld magad!
Nemcsak lehajolt egyszer, hanem nap, mint nap könyörög értem és érted, ott a mennyei Szentélyben és azért imádkozik, sose evezz a mélyre nélküle, mert egyedül Ő az a horgony, aki megfog, hogy semmilyen vihar se sodorhasson el.
Mikor ma elindulsz végezni mindennapi dolgaid sorát, rakd a táskádba, vagy a zsebedbe a Bibliát, s ha viharfelhők jönnek, dobd ki a horgonyt, olvasd el ígéretét újra és újra.
