Az örökkévaló Úr magasztalása
„Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.”
Zsoltár 107:1.
Megnéztem a szótárban, mit jelent: „magasztalni”.
Íme: Valaki érdemeit nagyon kiemelni, dicsérni, dicsőíteni.
Hát ezt aztán tényleg senki másra nem lehet alkalmazni, mint az Úrra. Miért? Mert Ő JÓ! És mert ÖRÖKKÉVALÓ AZ Ő KEGYELME!
Szeretnék a mai napra egy házi feladatot adni neked.
Írd le egy lapra: „KÖSZÖNÖM URAM!”
És bármi történik veled a nap folyamán, ezzel a mondattal kezdd!
Attól kezdve, hogy felébredtél, hogy iskolába, vagy munkába indultál, hogy ebédeltél, hogy beszéltél valakivel, egészen addig, hogy este magadra húzod a takaródat és aludni készülsz.
Mondd ezt: Köszönöm Uram, hogy… Hálás vagyok neked azért, mert… Dicsőítem nevedet, amiért…
Élj ma tudatosan! Figyelj magad körül mindenre, hogy miért dicsőíthetnéd Istent. Hogy miért mondhatnál köszönetet Neki.
És végül álljon itt a mai napra egy kis tanmese:
Egy remete éppen meditált egy folyó mellett, amikor egy fiatalember megzavarta őt, és így szólt hozzá:
- Mester, az Ön tanítványa szeretnék lenni.
- Miért? - kérdezte a remete.
A fiatalember elgondolkodott egy pillanatig.
- Mert szeretném látni az Istent!
A mesternek nem kellett több, megmarkolta nyakánál fogva a fiatalembert a folyóhoz vonszolta és fejét lenyomta a víz alá.
A mester egy percig a víz alatt tartotta a férfit, aki igencsak kapálózott, küzdött az életéért, hogy kiszabadítsa magát.
Végül a mester kihúzta őt a folyóból, felköhögte a lenyelt vizet, és levegő után kapkodott.
Amikor végre lecsillapodott, a mester megszólalt.
- Mondd meg nekem, mit szerettél volna legeslegjobban, amikor a víz alatt voltál?
- Levegőt! - válaszolta a férfi.
- Nagyon jó! - most menj haza, mondta a mester és akkor gyere vissza hozzám, amikor annyira szeretnéd megtalálni az Istent, mint amennyire levegőt szerettél volna kapni az előbb.
Te mennyire vágyódsz Isten közelébe?
