Szüntelen öröm
„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!”
(Filippibeliekhez írt levél 4. fejezet 4-5. vers)
Rettenetes világban élünk. Nincs olyan nap, hogy ne gyilkolnának meg valakit, ne történne valami szerencsétlenség, baleset. Naponta hallunk háborús hírekről, természeti vagy ipari katasztrófákról. És mindezek egyre-egyre szaporodnak és mi is egyre jobban bőrünkön érezzük ezeket.
Nemrég, mikor egy látogatásom alkalmával előjött ez a téma, hittestvérem megjegyezte: - Remélem, engem elaltat az Úr, mielőtt eljön a nagy nyomorúság ideje, amikor lezárul a kegyelem ideje és jön a hét utolsó csapás… és ki állhat meg… Isten megrostálja népét… a papok és a nép majd ott sírnak az oltárnál…
Mikor kis szünetet tartott, közbevágtam és elmondtam, hogy milyen jó lesz, mert végre megláthatjuk Jézus, meg elhunyt szeretteinket. Milyen boldog pillanat lesz…
Igen Atyafi, - válaszolta - de ne feledkezz el, hogy előbb ott lesz a Jákob éjszakája. Akkor kiderül, hogyan készültél fel a vőlegény fogadására, hogy van-e olaj a lámpásodban.
Olyan átéléssel beszélt, hogy én is beleborzongtam. A beszélgetés végén már én is azt mondtam magamban; Ezt én se szeretném megélni. Legalábbis nem ezzel a látásmóddal.
Nem a tényekkel, - nyomorúság, rostálás, csapások, - van problémám, hanem, hogy miként viszonyulunk ezekhez. Talán nem véletlen, hogy Jézus sem elrettentésül beszélt az utolsó időről, hanem bátorításképp.
S bár nem tudjuk pontosan, mikor teljesednek be mindezek, így minden nap kitartásra késztet Megváltóm szava:
„Azonképpen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.” (Máté 24:33)
Nem a szomszéd városban, nem a másik utcában, hanem a te ajtód előtt!
Örülj! Az Úr közel!
Nemrég, mikor egy látogatásom alkalmával előjött ez a téma, hittestvérem megjegyezte: - Remélem, engem elaltat az Úr, mielőtt eljön a nagy nyomorúság ideje, amikor lezárul a kegyelem ideje és jön a hét utolsó csapás… és ki állhat meg… Isten megrostálja népét… a papok és a nép majd ott sírnak az oltárnál…
Mikor kis szünetet tartott, közbevágtam és elmondtam, hogy milyen jó lesz, mert végre megláthatjuk Jézus, meg elhunyt szeretteinket. Milyen boldog pillanat lesz…
Igen Atyafi, - válaszolta - de ne feledkezz el, hogy előbb ott lesz a Jákob éjszakája. Akkor kiderül, hogyan készültél fel a vőlegény fogadására, hogy van-e olaj a lámpásodban.
Olyan átéléssel beszélt, hogy én is beleborzongtam. A beszélgetés végén már én is azt mondtam magamban; Ezt én se szeretném megélni. Legalábbis nem ezzel a látásmóddal.
Nem a tényekkel, - nyomorúság, rostálás, csapások, - van problémám, hanem, hogy miként viszonyulunk ezekhez. Talán nem véletlen, hogy Jézus sem elrettentésül beszélt az utolsó időről, hanem bátorításképp.
S bár nem tudjuk pontosan, mikor teljesednek be mindezek, így minden nap kitartásra késztet Megváltóm szava:
„Azonképpen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.” (Máté 24:33)
Nem a szomszéd városban, nem a másik utcában, hanem a te ajtód előtt!
Örülj! Az Úr közel!
