Istenítélet

„Legyen azért az ÚR a bíró, és tegyen igazságot köztünk! Vizsgálja meg, és perelje peremet, és szolgáltasson nekem igazságot veled szemben!”
1 Sámuel 24:16

Az istenítélet, az ezerötszázas évektől egészen az ezerhétszázas évekig a vitás, egymással ellentétes érdekű, de nem bizonyítható perek megoldási formája volt Magyarországon. „Ideológiai alapja az a feltevés, hogy az Isten védelmezi a jogot, és nem tűri el, hogy a földi igazságszolgáltatásban az ártatlan személy bűnhődjék, a bűnös pedig megszabaduljon a büntetéstől. Égi jelek – akár csoda – útján is kinyilvánítja, hogy ki az ártatlan, ill. a bűnös.” – írja Schram Ferenc a Magyarországi boszorkányperek, 1529–1768 (Bp., 1970) című könyvében. Ebben az időben, Sopron megyében és máshol is az országban gyakran alkalmazták ennek az ítéletformának a fajtáit, mint például a tűzpróbát, a vízpróbát, a keresztpróbát, az evési próbát és a bajvívást is. Minden formánál a különleges jelet figyelték, ahogyan Isten tudtul adhatja, hogy ki bűnös és ki ártatlan. A tűzpróbánál a sebek hegedési ideje; a vízpróbánál a vízen lebegés összekötözött végtagokkal, a keresztpróbánál, hogy ki bírja tovább széttárt karokkal, az evés próbánál, hogy le bírja-e nyelni az ételmennyiséget és a párbajnál az egyik fél győzelme volt a jel. Ezek az emberi megoldások sokszor csúfos eredménnyel zárultak az igazság kiderítésére nézve. Az Ószövetség idején ritkán a sorsvetést alkalmazták az ilyen problémák megoldására Izráelben, de ez sem jelentett mindig megoldást.

Nem volt könnyű sohasem igazságot tenni bizonyítékok hiányában és különösen nem volt könnyű a szenvedő félnek együtt élni az igazságtalansággal, ma sem az. Felvilágosult jogrendszer, korszerű, a technika csodáival segített bizonyítási rendszer áll a rendelkezésünkre, mégis akadnak megoldatlan ügyek, ahol sohasem derül ki az igazság. Ilyenkor égbe kiállt a lelkünk és igazságot követel. „Tégy igazságot Uram! Sújtson le haragod a gazra!” – kérjük. Aztán nem történik semmi. Mit tegyünk ilyenkor, mi a megoldás? Hogyan csendesedhet el a bennünk háborgó vihar?

Dávid megoldása egyszerű: Istenre bízza perét. Legyen Isten a bíró, vigye végig Ő az ügyet, és Ő szolgáltasson igazságot, amikor Ő akarja. Leteszi a sérelmét az Ő kezébe, nem hordozza tovább, mert tudja, a tehetetlen harag és fájdalom kiölne belőle mindent. Tiszteletet, együttérzést, bizalmat, szeretetet, ezek nélkül pedig aligha élhet az ember. Ugyanakkor tudja azt is, hogy Isten kezében van a legjobb helyen ügye, mert Ő nem ferdíti el az ártatlan javát és mindenkinek megfizet érdemei szerint a maga idejében.

Restás László

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet