Elsőkből utolsók
Máté evangéliuma 20:16
Kérlek, hogy a következő kérdéseket egyesével olvasd el, és válaszolj magadban, mielőtt tovább olvasol.
Mit tennél meg azért, hogy elnyerd Isten országát? Kész vagy-e munkálkodni azon, hogy építsd Isten országát? Mit gondolsz beszámít majd az, a jutalomosztáskor, hogy mennyit dolgoztál az Úrért? Mit gondolsz igazságos az, hogy valaki évtizedeken át mindenét feláldozva, Istenhez hűségesen élt, ugyanazt kapja jutalmul, mint aki szinte semmit sem tett?
A nagyszájú, de talán tanítványtársai nevében is nyilatkozó Péter egy fejezettel korábban ezt kérdezi Jézustól: "Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?" (…) És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet. De sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első." (Máté 19: 27, 29,30)
A „szinte tökéletes”, törvénytisztelő gazdag ifjú nemrég ment el búslakodva, mert a mennyei kincsekért nem volt hajlandó lemondani földi kincseiről. Erre mondta Jézus, hogy milyen nehéz a gazdagnak Isten országába bejutni… A tanítványok nem voltak gazdagok, viszont mindent hátrahagyva követték Jézust, bízva a későbbi jutalomban.
A mai igénkhez kapcsolódó példázat viszont arra is megtanít, hogy hiába szolgál valaki Isten szőlőskertjében, lehet, hogy kimarad a jutalomból, mert rossz lelkülettel, másokra irigykedve, Isten jóságosságán bosszankodva, számításból szolgál. Nem értette meg a kegyelem természetét, nem ismerte meg Urának végtelen szeretetét.
Ugyanannyi bért kapott az, aki reggeltől dolgozott a szőlőben, mint aki csak egyetlen órát. Igazságos ez? Bosszant ez bennünket? Ha igen, akkor vigyázzunk, mert könnyen lehetünk elsőkből utolsók.
Isten országába nem üzleti alapon, nem munkája eredményeként jut be az ember. Persze fontos a szolgálat, de ha közben haragszunk az Atyára azért, mert másokkal is kegyelmes, akkor baj van a szívünkkel.
„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék." (Efézusbelikehez írt levél 2:8-9) Ez még ránk is vonatkozik!
