A Teher Batyu sorsa
"Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét"
Galata 6:2
"Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét"
Galata 6:2
Felvette nehéz batyuját és elindult az úton-Hazafelé. Sok-sok teher rongya volt abban a batyuban, megszáradt zsömle darabok, penészes sajt-maradványok, és könnyes zsebkendők, amelyek éveken keresztül halmozódtak fel. Aztán hallott egy hívást Fentről. Hívást, hogy van egy közösség, vagy egy gyülekezet, ahol megpihenhet, mert régóta várják. Hallotta, hogy ott friss zöldséget és nap érlelte földiepret kaphat , és sosem fogy el a házikenyér. Azt is mondták neki, hogy tiszta ruhát adnak ott a betérő vendégeknek és wellness hétvégére hívják az elfáradtakat a diakónusok családjai. Azt is mondták, hogy a lelkész sokat segít a lelki traumák feldolgozásában és mindennap van valaki akivel elbeszélgethet.
Elindult. Voltak barátok, akik le akarták beszélni erről az útról mondván: nincs értelme, senki nem vár rád, nem is biztos, hogy létezik és különben is, minden eddigi lehetőséget elszúrtál...de ő nem tágított. Maradék pénzén jegyet vett a buszra és elindult. Mintha egy láthatatlan "csillag" vezette volna őt az éjszakában, mert egyre közelebb érezte magát a Célhoz!
Késő délután érkezett meg a busszal, mert alig találkozott egy-egy lélekkel az utcán. Figyelte az utcaneveket, aztán a térképet, majd a térképet és az utcanév táblákat és végül megtalálta az utcát. A macskaköves járdán, poros sarújával végig kopogott a bezárt kapuk előtt, majd észrevette az egyetlen nyitott kaput az egész utcában. Egy álldogáló ember alakját vélte felfedezni, és ahogy egyre közelebb került a Célhoz, hevesebben kezdett verni a szíve.
Odaért. Az alak kinyújtotta kezét és üdvözölte, majd betessékelte az épületbe a fáradt, poros és nehéz batyut cipelő embert. Bent, a szeretettel teli kezek levették válláról a súlyos terhet és egy hűvös szobába vezették megpihenni, és tisztálkodni. Megvárták míg lemosta magáról az út porát, evett, ivott és elkezdetek vele beszélgetni. Nem siettek,volt idejük a beszélgetésre, imádságra és éneklésre is. A batyu eltűnt, az éhség és fáradtság megszűnt, és új élet költözött a szívbe.
Te melyik ember vagy ebben a történetben? Az, aki elindul, vagy az aki az ajtóban vár? A fáradt, vagy a meggyógyult ember? Bárki lennél ma reggel tud, hogy közös a teher, közös a megoldás. Legyél az a hely, aki befogad, felfrissít és ajándékot ad a másiknak. Az idő ajándékát. A teher hordozás ajándékát. Mert Isten törvénye az emberség, a közös tehercipelés törvénye!
Elindult. Voltak barátok, akik le akarták beszélni erről az útról mondván: nincs értelme, senki nem vár rád, nem is biztos, hogy létezik és különben is, minden eddigi lehetőséget elszúrtál...de ő nem tágított. Maradék pénzén jegyet vett a buszra és elindult. Mintha egy láthatatlan "csillag" vezette volna őt az éjszakában, mert egyre közelebb érezte magát a Célhoz!
Késő délután érkezett meg a busszal, mert alig találkozott egy-egy lélekkel az utcán. Figyelte az utcaneveket, aztán a térképet, majd a térképet és az utcanév táblákat és végül megtalálta az utcát. A macskaköves járdán, poros sarújával végig kopogott a bezárt kapuk előtt, majd észrevette az egyetlen nyitott kaput az egész utcában. Egy álldogáló ember alakját vélte felfedezni, és ahogy egyre közelebb került a Célhoz, hevesebben kezdett verni a szíve.
Odaért. Az alak kinyújtotta kezét és üdvözölte, majd betessékelte az épületbe a fáradt, poros és nehéz batyut cipelő embert. Bent, a szeretettel teli kezek levették válláról a súlyos terhet és egy hűvös szobába vezették megpihenni, és tisztálkodni. Megvárták míg lemosta magáról az út porát, evett, ivott és elkezdetek vele beszélgetni. Nem siettek,volt idejük a beszélgetésre, imádságra és éneklésre is. A batyu eltűnt, az éhség és fáradtság megszűnt, és új élet költözött a szívbe.
Te melyik ember vagy ebben a történetben? Az, aki elindul, vagy az aki az ajtóban vár? A fáradt, vagy a meggyógyult ember? Bárki lennél ma reggel tud, hogy közös a teher, közös a megoldás. Legyél az a hely, aki befogad, felfrissít és ajándékot ad a másiknak. Az idő ajándékát. A teher hordozás ajándékát. Mert Isten törvénye az emberség, a közös tehercipelés törvénye!
