Titkolt és bevallott bűnök

„A ki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.”
(Példabeszédek könyve 28. fejezet 13. vers)
Az egyik imaházban volt egy óra, amelyik soha nem mutatta a pontos időt, vagy sietett, vagy késett. Hiába keresték az okát, nem tudta senki megjavítani. Végül valaki egy feliratot tett az óra alá; Nem a mutató a hibás, a baj mélyebben van.

Ugyanez érvényes ránk is. A baj, a bűn, sajnos mindannyiunk életének szerves része, a zsigereinkben van. A legszomorúbb az, hogy vannak, akik bár tudatában vannak bűnös voltuknak, mégis ártatlannak vallják magukat.

Sokan felteszik a kérdést; Miért kéne megtérnem? Én nem követtem el nagy bűnt. A Biblia azonban nem kis és nagy bűnökről beszél, hanem halálos és nem halálos bűnökről.

Hogy mi a halálos bűn? Gyilkosság? Lopás? Hazugság? Irigység? Harag? Valójában mind lehet. A halálos bűn az, amit titkolunk, nem vallunk be, és nem kérjük Isten bocsánatát.

Nem véletlen, hogy mind az Ó-, mind az Újszövetség komolyan figyelmeztet arra, hogy ne nyugodjunk bele, hogy vétkezünk. Ne szégyelljük kimondani; nem vagyunk igazak, nem vagyunk egészségesek.

Jézusra van szükségünk!

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Ján.1:9)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy ismerős ismerőse

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Mint a villámlás