Meghallgat az Úr
"Kiáltott a nyomorult; az ÚR meghallgatta, és minden bajából kiszabadította."
"Kiáltott a nyomorult; az ÚR meghallgatta, és minden bajából kiszabadította."
Zsoltárok könyve 34:7
Egy misszionárius elmesélte a gyülekezetében egy tapasztalatát, miután hazatért sokéves kiküldetéséből.
- Egy nap bementem a faluba beszerezni néhány kelléket és megláttam egy embert, aki elesett és beütötte a fejét. Segítettem neki, bekötöztem a sebeit. Miután végeztem a feladataimmal, visszaindultam a misszióállomásra, de az éjszakát a dzsungelben kellett töltenem. Amikor következő alkalommal mentem a faluba, az az ember, akinek a múlt alkalommal a sebét kezeltem, odajött hozzám és a következőt mondta: "A múltkor a cimboráimmal, mivel tudtuk, hogy pénz van nálad, utánad mentünk a dzsungelbe és éjszaka, amikor aludtál ki akartunk rabolni, de nem mertük megtenni, mert 26 fényes katonát számoltunk meg körülötted, akik őriztek téged." Nagyon csodálkoztam, mondtam is neki, hogy teljesen egyedül voltam, de ő csak bizonygatta, hogy többször is megszámolták és dolgavégezetlenül hazamentek.
Amikor a misszionárius ezt elmesélte, valaki felállt a gyülekezetből és megkérdezte, hogy pontosan mikor történt ez az eset. A misszionárius közölte a pontos dátumot. A testvér, aki kíváncsi volt az időpontra a következő tapasztalatot fűzte az előbbihez:
- Pontosan azon a napon, amit említettél, golfozni voltam és ellenállhatatlan erőt éreztem arra, hogy érted imádkozzam. Letettem a golfütőket, telefonáltam az imacsoportnak és bementünk imádkozni a gyülekezetbe. Nálunk akkor nappal volt, de az időeltolódás miatt te éppen akkor voltál veszélyben. Kérlek benneteket - fordult a gyülekezethez - álljanak fel azok, akik azon az imaórán jelen voltak!
Pontosan 26 ember állt fel a teremben!
Merj ma is bízni Abban az Istenben, Aki nagy csodákat tesz az Övéiért, Aki meghallgatja az imákat és a szabadításban gyönyörködik!
