Egy soha el nem múló szövetség
„Szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök.”
Mózes első könyve 9:13
Gondoltál már arra, amikor felnéztél az égre, és láttál egy „hidat” a közepén, melynek színei az ibolyától a vörösig terjedtek, hogy ez több mint egy optikai jelenség? Fizikailag meg tudjuk magyarázni – én nem, de vannak nálam erre rátermettebbek – de ez ennél sokkal többet jelent. Egy olyan jelenség, amin ma már nem csodálkozunk, mert számtalant láttunk életünkben. Mégis, rejt valami különlegeset magában.
Isten szövetségének a pecsétje. Annak a szövetségnek, ami közte és a világ között, közte és köztünk köttetett réges-régen. Annak a jele, hogy Isten gondol rád, és fontos vagy neki. Megígérte, hogy nem fogja többé özönvízzel elpusztítani a földet, és ezt be is tartja.
A szövetség megkötése óta sok dolog változott, más lett a világ, de valami még azóta is létezik: a szivárvány. Az emberiség az idők során eljutott odáig, hogy tagadja Isten létét, tagadja a vízözönt, és tagadjon mindent, amit Isten tett a világért. Eljutottunk odáig, hogy a szivárvány már nem jelent semmit, és ha éltünk már jó pár évet, már a másik oldalon lévő ablakhoz sem fáradunk oda, hogy lássunk egy ilyen égi tüneményt.
Ahogy ezt az igét ma reggel elolvasod, kérlek, határozd el magad velem együtt arra, hogy másként fogod nézni a dolgokat. Igenis meglátod a világban Isten keze nyomát, igenis észreveszed az Ő jelenlétét, és igenis másként fogsz a szivárványra gondolni, mert tudod, hogy ez egy jel. Isten és a világ között kötött szövetség jele, mert Isten törődik velünk!
