A testvéri figyelmeztetés szerepe
„Inkább bátorítsátok egymást minden nap. Biztassátok egymást, amíg tart a „mai nap”, hogy közületek senki ne legyen makacs és keményszívű a bűn hamissága miatt.”
Zsidókhoz írt levél 3:13 (Egyszerű fordítás)
Izrael népe az ígéret földjének határán van. Már látják a hegyeket. Pár nap és odaérhetnek. Hosszú út állt mögöttük, és akik elindultak Egyiptomból már nagyrészt nincsenek közöttük.
Újra előjött a visszatérő probléma: nem volt vizük. Valójában ott volt a víz, csak még nem kapták meg, még nem láthatták. Mielőtt beléptek volna a megígért nyugalomba, Isten próbára tette hitüket. Épp a cél előtt. Nem véletlenül.
Zúgolódás, elégedetlenkedés – Mózes és Áron ellen fordulnak, de gyakorlatilag Isten ellen lázadnak. „Bárcsak meghaltunk volna, bárcsak maradtunk volna otthon. Nincs itt semmi, éhen fogunk halni, soha nem érünk haza…” Valamit elfelejtettek. Azt a 40 évet, amikor Isten gondot viselt rájuk a pusztában. Elfeledkeztek a Vörös tengerről, a mannáról, a tűz és felhőoszlopról, a pusztában újra és újra felbukkanó vízről. Elfeledkeztek Istenről, aki vezette őket napról napra. A nép bűne: hitetlenség, türelmetlenség, lázongás.
Erre a pusztai tapasztalatra utal vissza a Zsidókhoz írt levél írója, mikor egymás buzdítására, támogatására szólít fel. Természetesen mindenkinek egyéni felelőssége van döntéseiért, de nagyon is számít az, hogy bátorítjuk, vagy elcsüggesztjük egymást. A hosszútávfutók is többnyire csapatban szeretnek futni, mert így tudják egymást ösztönözni, amikor szükség van rá.
Szomorú tény, de mindig vannak olyanok, akik elszakadnak a közösségtől és Istentől. Még szomorúbb az, hogy már-már a célba érkezés előtt teszik ezt. Mennyei otthonunkhoz közeledve egyre több a panasz és zúgolódás. Már nincs sok hátra és megékezünk. Mögöttünk hússzú évek tapasztalata, de hitünk mégis fogytán.
Nincs vizünk. – Pedig rendelkezésre áll. A pusztában a kőszikla és a víz is Jézus Krisztus jelképe volt. Belőle fakadt az élet, ő maga az élet forrása. "Aki hisz én bennem, a mint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből Ezt pedig mondja vala a Lélekről, a melyet veendők valának az ő benne hívők." (János evangéliuma 7:38-39) Vízhiány van, lelki szárazság. Kiszáradt források. Részesei lettünk a Krisztusnak (ahogy Zsid 3:14 fogalmazza), de elveszítettük bizalmunkat benne. Elszakadtunk, elpártoltunk Istentől.
Sátán azon van, hogy akár az utolsó pillanatban is, de elveszítsük az üdvösséget. Nem véletlenül hangzik el a hármas angyali üzenetben ez a kijelentés: Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét! (Jelenések könyve 14:12)
Legyünk egymás partnerei, hogy ne az ígéret földjének határán adjuk fel!
