Áldás gyermekeinken
„Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban, mint a nagyra nőtt palánták, leányaink pedig, mint a faragott oszlopok, amilyenek a palotákban vannak.”
Zsoltárok könyve 144:12
Izrael népe szolgasorban élt. Homlokuk verejtékezett, hátukat az ostor tépte. Téglát vetettek, városokat építettek, benne palotákat. Nekik maguknak pedig nem volt otthonuk, csak egy régi reményük, hogy egyszer övék lesz az ígéret földje.
Mennyit álmodozhattak azokról a házakról amikben majd lakni fognak. Hogy milyen lesz az ablaka, meg az ajtaja, és hol lesz benne a kiságy. Hogy gyönyörű kert fogja körül ölelni, és lesz benne szőlőlugas és olajfa. Hogy soha többé nem kell majd azt a nyomorúságos ételt enniük gyermekeiknek, amit most. És hogy olyan életet adhatnak majd nekik, ahogyan a palotákban élnek az urak.
Vajon Dávidnak mi járhatott a fejében, amikor számkivetettként a barlangokban hajtotta le fejét. Távol gyermekeitől, akiknek az életéért retteghetett.
Izrael népe végre elindulhatott a fogságból, hogy megvalósíthassa álmait a szebb jövőről. Aztán eljutottak Kánaán határára és szembetalálták magukat az óriásokkal és a megerősített városokkal. Ezt mondták: „ Miért akar bevinni minket az ÚR arra a földre? Azért, hogy fegyvertől hulljunk el, asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak? Nem volna jobb visszatérnünk Egyiptomba? Majd ezt mondták egymásnak: Válasszunk vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba!” (4Mózes 14:3-4)
Dávid végigharcolt évtizedeket és végül palotában lakott. Gyermekei szép ruhában jártak, fiai daliásak és lányai szépek voltak. Aztán szépen sorban elveszített közülük négyet. Volt akit a saját testvére ölt meg, volt aki az apja elleni lázadás vezéreként halt meg.
Mi az áldás hát, amit gyermekeinknek adhatunk?
Nem annyira a látható és megfogható világába tartozik, de mégis végtelen és hatalmas örökség és áldás: Isten ismerete. „ Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! ” (5Mózes 6:4-7) „Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz. Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban. Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké! ” (Zsoltárok 73:24-26)
