Régi „Ismerős”
„Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!”
(42. Zsoltár 12. vers)
Ki ne élte volna már át Dávid elkeseredését, csüggedését. Bár ő az évekig tartó Saul előli bujdosás fájdalmát foglalta zsoltárba, mi is értjük az évezredes ének mondandóját.
Egy keresztény ember persze sokszor nem akarja megengedni magának, hogy ilyen érzései legyenek, de azok mégiscsak vannak, ha akarjuk, ha nem. Annyira jó, annyira emberi, megengedő és elfogadó szent könyvünk van nekünk keresztényeknek. Igazi erőt kaphatunk olvasásakor. Dávid, a hős katona, a kiválasztott, nem szégyelli bevallani ország-világ füle hallatára, milyen indulatok is szabadulnak fel benne.
A csüggedt és háborgó lélek egyszerre képes uralni minket. Úgy tűnik, a hosszan tartó állandó nyomás következtében Dávid is „kiborult”.
De jó, hogy a Bibliában nem szupermenek repkednek mindenfelé, izmaikat, meg emberfeletti képességeiket mutogatva.
Igen. Isten igéje hozzánk, esendő, olykor el is eső emberekhez szól. Benne olyan Isten szólal meg, aki pontosan ismer minket. Látott, amikor kisgyerekként az első lépéseinket tettük meg, vigyázott ránk az úttesten iskolába menet és vissza, figyelte az első bimbózó szerelmünket, és így tovább. Aki tud velünk örülni, Akinek a vállán sírni lehet, s olykor hisztizni is talán.
Dávid nem tudja, meddig tart még megpróbáltatása, a stressz milyen hosszan emészti, de van valami, ami nem csak neki, hanem számunkra is kézzel fogható támaszt ad a sötétben. Hit egy személyben, aki éppen olyan megbízható társ a ma kínjaiban, mint a tegnap dicsfényében. A frissen készült „fotón” ugyanolyan friss és kedves, mint a több száz éves „rajzon”, amit a Biblia írói készítettek Róla. Ő ma is ugyanaz. Sokszor mondjuk, de vajon értjük-e?
A vers végére Dávid lelke szépen lassan lecsendesül Isten jelenlétében. Ezért tudta a bizalom karjával átölelni Őt. Tudta, hogy Vele csak győzhet.
Mi sokszor elfeledkezünk róla, de Ő tudja, hogy porból vagyunk. Megvár és vár minket.
Ma és holnap is.
