Apa, te miért örülsz?
"Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak."
3János 1:4
Kedves olvasó! Amikor múlt héten olvasgattam az erre a napra szóló igét, egyetlen szócska jutott eszembe, amit szívem szerint mondanék róla: Ámen.
Annyira egyértelmű, és az én szavaimmal van megfogalmazva, hogy tökéletesnek érzem így, ahogy van. Szívesen letérdelnék csupán, és hálát adnék Istennek, hogy szerepel a Szentírásban.
Mégis írok. Nemcsak azért, mert ez az én reszortom ma, és mert talán többen várják, hanem mert válaszra késztet. Szeretnék válaszolni Istennek erre az ajándékára!
Ha másképp akarnám megfogalmazni a fenti igét, az mondhatnám: „Nincs nagyobb gyötrelem annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekem(im) a hazugság útvesztőiben járnak.”
Minden fájdalom közül talán a szülő gyermeke iránt érzett aggodalma a legpusztítóbb. Sátán pontosan tudja ezt, s mindent megtesz azért, hogy kiaknázza a benne rejlő lehetőséget. De ahogyan Jézus megtanít szeretni, valódi megoldást találunk bűnösségünk eme következményére is.
Ellen G. White így ír erről:
„Szülők! Éreztessétek meg gyermekeitekkel azt, hogy szeretitek őket; hogy minden erőtökkel azon munkálkodtok, hogy boldogok legyenek! Ha ezt teszitek, fiatal lelkükben sokkal nagyobb súlya lesz a szükséges korlátozásoknak….
Az igazi otthon bölcs és szerető irányításával felnevelkedett gyermekek nem vágynak a jó útról letérve máshol keresni kedvtelést és társaságot. Nem csábítja őket a bűn. Otthonuk szelleme alakítja ki jellemüket, formálja szokásaikat és elveiket, amelyek erős bástyaként védik őket a kísértések ellen, amikor az otthon védő szárnyai alól kikerülve elfoglalják helyüket a világban.”
Bizonyára láttatok már ellenpéldát a fenti idézetre. Elég csak Isten angyalaira gondolni. Mégis a mai modern gyermeklélektannal egybehangzóan egyetérthetünk abban, hogy a hatékony nevelés legkiválóbb módszere, a szeretet általi motiváció. Mindegy, hogy a gyermeked mit tett, te annak ellenére, ezzel együtt végtelenül, határok és ok nélkül szereted, mert a tied.
Ha belegondolok a Zsidókhoz írt levél üzenetébe ("Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé." Zsid 8,12), hogy Isten is így szeret engem, az rendkívül lelkesítő. Leveszi a nevelés óriási terhét a vállamról és segít "az igazságban járni".
Olyan jó dolog, hogy a világegyetem legjobb apukája a mienk. Képzeljétek csak el az unokáit…
Lelkesítő ugye?
(A teljes E.G.W. idézetet, kérésre szívesen elküldöm.)
Annyira egyértelmű, és az én szavaimmal van megfogalmazva, hogy tökéletesnek érzem így, ahogy van. Szívesen letérdelnék csupán, és hálát adnék Istennek, hogy szerepel a Szentírásban.
Mégis írok. Nemcsak azért, mert ez az én reszortom ma, és mert talán többen várják, hanem mert válaszra késztet. Szeretnék válaszolni Istennek erre az ajándékára!
Ha másképp akarnám megfogalmazni a fenti igét, az mondhatnám: „Nincs nagyobb gyötrelem annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekem(im) a hazugság útvesztőiben járnak.”
Minden fájdalom közül talán a szülő gyermeke iránt érzett aggodalma a legpusztítóbb. Sátán pontosan tudja ezt, s mindent megtesz azért, hogy kiaknázza a benne rejlő lehetőséget. De ahogyan Jézus megtanít szeretni, valódi megoldást találunk bűnösségünk eme következményére is.
Ellen G. White így ír erről:
„Szülők! Éreztessétek meg gyermekeitekkel azt, hogy szeretitek őket; hogy minden erőtökkel azon munkálkodtok, hogy boldogok legyenek! Ha ezt teszitek, fiatal lelkükben sokkal nagyobb súlya lesz a szükséges korlátozásoknak….
Az igazi otthon bölcs és szerető irányításával felnevelkedett gyermekek nem vágynak a jó útról letérve máshol keresni kedvtelést és társaságot. Nem csábítja őket a bűn. Otthonuk szelleme alakítja ki jellemüket, formálja szokásaikat és elveiket, amelyek erős bástyaként védik őket a kísértések ellen, amikor az otthon védő szárnyai alól kikerülve elfoglalják helyüket a világban.”
Bizonyára láttatok már ellenpéldát a fenti idézetre. Elég csak Isten angyalaira gondolni. Mégis a mai modern gyermeklélektannal egybehangzóan egyetérthetünk abban, hogy a hatékony nevelés legkiválóbb módszere, a szeretet általi motiváció. Mindegy, hogy a gyermeked mit tett, te annak ellenére, ezzel együtt végtelenül, határok és ok nélkül szereted, mert a tied.
Ha belegondolok a Zsidókhoz írt levél üzenetébe ("Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé." Zsid 8,12), hogy Isten is így szeret engem, az rendkívül lelkesítő. Leveszi a nevelés óriási terhét a vállamról és segít "az igazságban járni".
Olyan jó dolog, hogy a világegyetem legjobb apukája a mienk. Képzeljétek csak el az unokáit…
Lelkesítő ugye?
(A teljes E.G.W. idézetet, kérésre szívesen elküldöm.)
