Isten küldetésében
„Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mert annak ő nem mértékkel mérve adja a Lelket.”
János 3:34 MBT
A féltékenység nem szörnyeteg, ami szétszaggat, sokkal inkább betegség, mely felemészt. A bibliában szép számmal vannak példák rá, hogy hatalomféltésből, szerelemféltésből, hírnévféltésből, pénzféltésből emberek feláldozták legbensőségesebb barátságukat, szerelmüket. Mindezt azért, hogy később annál kínzóbb lelkiismeret furdalással és gyásszal fizessenek önmaguk jellemével.
Féltékenységtől hajtva, azt mondták Keresztelő Jánosnak tanítványai – akkor, amikor Jézus is már keresztelt tanítványaival: "Mindenki hozzá megy!" János ismerte a beteges féltékenység ellenszerét: elismerni, a másik csodálatra méltó vonásait a magam hiányosságainak fényében. Milyen jó lenne, ha bennünket is ez a lelkület kerítene hatalmába. Mennyi jót tudunk elsorolni másokról? Főleg azokról, akik a mi érdekeinket fenyegetik? Keresztelő János válaszában számba vesz számos különlegességet Jézusról, amiben ő maga elmarad tőle. Jézus a vőlegény, hiszen az egyház az Övé – János csak vendég az esküvőn. Jézus mennyből való – János pedig földi. Jézus látta az Atyát – János pedig „tükör által homályosan” ismeri. És ami talán a legcsodálatosabb: Jézusban nem „mértékkel mérve” van a Lélek.
Milyen jó tudni Pünkösd óta, hogy a „nem mértékkel mért Lélek” a miénk is! Jézus így látta ezt előre: „Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok.” (Máté 10:20). Péter apostol pedig felkínálja: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (Apostolok cselekedetei 2:38) Ezáltal történt meg, hogy: „Minden keresztény a testvérében a szeretet és jóakarat isteni azonosságát látta. Egy érdek győzedelmeskedett. A versengés egyetlen tere elnyelte az összes többit. A hívők egyetlen törekvése az volt, hogy megmutassák Krisztus jellemét, és hogy országának növekedését előmozdítsák. (Ellen Gould White: A Szentlélek eljő reátok 314.3)
Adja Isten nekünk is ugyanazt a bölcsességet mára, mint Keresztelő Jánosnak és a Szentlélek jelenlétét, úgy mint Jézusnak. Imádkozzunk ezért!
Féltékenységtől hajtva, azt mondták Keresztelő Jánosnak tanítványai – akkor, amikor Jézus is már keresztelt tanítványaival: "Mindenki hozzá megy!" János ismerte a beteges féltékenység ellenszerét: elismerni, a másik csodálatra méltó vonásait a magam hiányosságainak fényében. Milyen jó lenne, ha bennünket is ez a lelkület kerítene hatalmába. Mennyi jót tudunk elsorolni másokról? Főleg azokról, akik a mi érdekeinket fenyegetik? Keresztelő János válaszában számba vesz számos különlegességet Jézusról, amiben ő maga elmarad tőle. Jézus a vőlegény, hiszen az egyház az Övé – János csak vendég az esküvőn. Jézus mennyből való – János pedig földi. Jézus látta az Atyát – János pedig „tükör által homályosan” ismeri. És ami talán a legcsodálatosabb: Jézusban nem „mértékkel mérve” van a Lélek.
Milyen jó tudni Pünkösd óta, hogy a „nem mértékkel mért Lélek” a miénk is! Jézus így látta ezt előre: „Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok.” (Máté 10:20). Péter apostol pedig felkínálja: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (Apostolok cselekedetei 2:38) Ezáltal történt meg, hogy: „Minden keresztény a testvérében a szeretet és jóakarat isteni azonosságát látta. Egy érdek győzedelmeskedett. A versengés egyetlen tere elnyelte az összes többit. A hívők egyetlen törekvése az volt, hogy megmutassák Krisztus jellemét, és hogy országának növekedését előmozdítsák. (Ellen Gould White: A Szentlélek eljő reátok 314.3)
Adja Isten nekünk is ugyanazt a bölcsességet mára, mint Keresztelő Jánosnak és a Szentlélek jelenlétét, úgy mint Jézusnak. Imádkozzunk ezért!
