Ne félj, veled lesz az Úr!
„Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős?
Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr,
a te Istened mindenben, amiben jársz.”
Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr,
a te Istened mindenben, amiben jársz.”
Józsué könyve 1:9
Minden kezdet nehéz. Duplán, ha vezető vagy. Triplán, ha olyan vezér után következel, aki olyan nagy volt, hogy a Biblia megemlíti róla (valószínűleg éppen az utódja), hogy nem fog még egy olyan próféta támadni, mint Mózes, akivel Isten szemtől szemben beszélt (5 Mózes 34:10). Egy ilyen vezető után odalépni a nép élére… nem kis bátorság kellett hozzá.
Mózes meghalt. Az élet azonban megy tovább. Vagyis az élet könyörtelenül megy tovább. Akkor is, ha szeretnénk egy kicsit még időzni, akkor is, ha jó lenne egy kicsit az elmúlt idők felemlegetésében megrekedni. Lépni kell tovább. Új vezető kell. Nem lehet örökké siratni Mózest. 30 nap siratás alatt a szív könnyei is kiapadnak, utána már csak a mély fájdalom és az űr marad, de a könnyek elfogynak.
Előre kell nézni. Egy komoly jelentőségű korszaknak vége. A nagy szabadító, akinek csak a pályakezdésére kellett 80 évet várni, 40 évig volt köztünk, de most ennek a történetnek is vége. Ebben a helyzetben Isten kérés nélkül jön, és ígéreteivel bátorítja Józsuét. Nem azzal, hogy siránkozik Mózes halálán, hanem Józsuénak ugyanúgy megmutatja a célt, mint korábban minden barátjának. Ne félj, nincs vége a történelemnek Mózessel, mert szükség van Józsuékra is, akik elfogadják, hogy Isten mindig velük lesz, ha igénylik.
Isten úgy bátorít, hogy először megmutatja a célt, utána pedig az oda vezető utat. Ha egyenest akarsz rajzolni, sohasem fog sikerülni, ha a ceruza hegyét nézed. Ha célt akarsz érni, a célt kell nézned. Akkor már a részletkérdések sem nehezek.
Légy bátor és erős! Szép, nagyon szép, de a bátorság parancs lenne? Ha parancs, akkor legalább komolyan vesszük. A bátorságnak három jellemzője van: először is körülményektől mentes. Bátorságra éppen akkor van szükség, amikor minden összeesküdött ellened. Másodszor a bátorság akkor mutatkozik meg, ha továbblépsz arról a helyről, ahol addig álltál. Tovább kell menni, átkelni a Jordánon, mert Isten nem a Mózes-siratásra, hanem a honfoglalásra adott most parancsot. Harmadszor a bátorságnak mindig van jutalma. Józsué földi Kánaánt kapott, de a Mennyei Kánaán is csak a bátorsággal vehető be.
A bátorság alapja nem az, hogy összegyűjtöm a bátorság-energiáimat, és bátorrá edzem magam, hanem az a szó, ami Istentől származik: „Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el” (Józsué 1:5b). A bátorság alapja az, hogy: „Aki alkotott, tudja, mit akar veled kezdeni” (Augustinus), mert csak az Ő kezében vagy biztonságban. Vagy: „Ha Istennek nem lenne rád szüksége ott, ahova rendelt – nem rendelt volna oda” (Paul Claudel), tehát ott kell bátornak lennünk, ahol élünk, mert Isten helyezett oda.
Isten maradt a király. Nem változtat semmit a lényegen, hogy a látható vezér személye változott. A földön ez úgy működik, hogy ha új a vezér, akkor új a filozófia is és új törvények lépnek életbe. Istennél másképp történik: bár a forma megváltozott, a tartalom mégis ugyanaz maradt. A régi filozófia, a régi tanítás változatlanul érvényes.
Mózes meghalt. Az élet azonban megy tovább. Vagyis az élet könyörtelenül megy tovább. Akkor is, ha szeretnénk egy kicsit még időzni, akkor is, ha jó lenne egy kicsit az elmúlt idők felemlegetésében megrekedni. Lépni kell tovább. Új vezető kell. Nem lehet örökké siratni Mózest. 30 nap siratás alatt a szív könnyei is kiapadnak, utána már csak a mély fájdalom és az űr marad, de a könnyek elfogynak.
Előre kell nézni. Egy komoly jelentőségű korszaknak vége. A nagy szabadító, akinek csak a pályakezdésére kellett 80 évet várni, 40 évig volt köztünk, de most ennek a történetnek is vége. Ebben a helyzetben Isten kérés nélkül jön, és ígéreteivel bátorítja Józsuét. Nem azzal, hogy siránkozik Mózes halálán, hanem Józsuénak ugyanúgy megmutatja a célt, mint korábban minden barátjának. Ne félj, nincs vége a történelemnek Mózessel, mert szükség van Józsuékra is, akik elfogadják, hogy Isten mindig velük lesz, ha igénylik.
Isten úgy bátorít, hogy először megmutatja a célt, utána pedig az oda vezető utat. Ha egyenest akarsz rajzolni, sohasem fog sikerülni, ha a ceruza hegyét nézed. Ha célt akarsz érni, a célt kell nézned. Akkor már a részletkérdések sem nehezek.
Légy bátor és erős! Szép, nagyon szép, de a bátorság parancs lenne? Ha parancs, akkor legalább komolyan vesszük. A bátorságnak három jellemzője van: először is körülményektől mentes. Bátorságra éppen akkor van szükség, amikor minden összeesküdött ellened. Másodszor a bátorság akkor mutatkozik meg, ha továbblépsz arról a helyről, ahol addig álltál. Tovább kell menni, átkelni a Jordánon, mert Isten nem a Mózes-siratásra, hanem a honfoglalásra adott most parancsot. Harmadszor a bátorságnak mindig van jutalma. Józsué földi Kánaánt kapott, de a Mennyei Kánaán is csak a bátorsággal vehető be.
A bátorság alapja nem az, hogy összegyűjtöm a bátorság-energiáimat, és bátorrá edzem magam, hanem az a szó, ami Istentől származik: „Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el” (Józsué 1:5b). A bátorság alapja az, hogy: „Aki alkotott, tudja, mit akar veled kezdeni” (Augustinus), mert csak az Ő kezében vagy biztonságban. Vagy: „Ha Istennek nem lenne rád szüksége ott, ahova rendelt – nem rendelt volna oda” (Paul Claudel), tehát ott kell bátornak lennünk, ahol élünk, mert Isten helyezett oda.
Isten maradt a király. Nem változtat semmit a lényegen, hogy a látható vezér személye változott. A földön ez úgy működik, hogy ha új a vezér, akkor új a filozófia is és új törvények lépnek életbe. Istennél másképp történik: bár a forma megváltozott, a tartalom mégis ugyanaz maradt. A régi filozófia, a régi tanítás változatlanul érvényes.
Zoboki Nóra
