Az Úr kegyelme
„A mi Urunk hosszú tűrését pedig üdvösségnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek - a neki adott bölcsesség szerint -.”
(2 Péter 3:15)
A bennünket körülvevő világ egy olyan hely, amelyben a rossz csak úgy magától megesik. Vajon nem azt tapasztaljuk nap mint nap, hogy semmit sem kell erőlködjünk azért, hogy valami igazságtalanság, kellemetlenség, netán baj érjen? Talán még nehezebb tehetetlenül nézni mások szenvedését. Önkéntelenül is feltör belőlünk a nehéz, zavaró és hitpróbáló kérdés: „Meddig tűri Isten még el a bűnt?”
Péter ennek a kérdésnek a másik oldalát világítja meg: mi köze van a jónak Isten hosszútűréséhez? A hit hőse lehetett volna Ábrahám, Sámson vagy Dávid Isten hosszútűrése nélkül? És hány ember van, akiknek a történetét nem ismerjük. Az özönvíz előtt Isten megállapította, hogy az „ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz” – mégis adott számukra százhúsz év kegyelemidőt. Szodoma velejéig gonosz város volt, Isten mégsem pusztította volna el, ha talál benne tíz igaz embert. Isten azt mondja Ábrahámnak egy másik népről: „az emóriak gonoszsága még nem telt be.” Isten valóban hosszútűrő: egyetlen ember örök életéért is kész várni és eltűrni azt a gonoszságot, ami Őt ezerszer jobban bánt, mint bennünket.
Ez az „egy ember” mi vagyunk! „Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz?” (Róma 2:4) Isten hosszútűrésének célja és értelme egyedül az, hogy megmenthet az örök élet számára!
Ezen a reggelen, újból felismerhetjük, hogy: „Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul.” (Jeremiás Siralmai 3:22-23) Kész vagy-e válaszolni Isten kegyelmére azzal, hogy a mai napod az Ő jelenlétének tudatában éled meg?
Péter ennek a kérdésnek a másik oldalát világítja meg: mi köze van a jónak Isten hosszútűréséhez? A hit hőse lehetett volna Ábrahám, Sámson vagy Dávid Isten hosszútűrése nélkül? És hány ember van, akiknek a történetét nem ismerjük. Az özönvíz előtt Isten megállapította, hogy az „ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz” – mégis adott számukra százhúsz év kegyelemidőt. Szodoma velejéig gonosz város volt, Isten mégsem pusztította volna el, ha talál benne tíz igaz embert. Isten azt mondja Ábrahámnak egy másik népről: „az emóriak gonoszsága még nem telt be.” Isten valóban hosszútűrő: egyetlen ember örök életéért is kész várni és eltűrni azt a gonoszságot, ami Őt ezerszer jobban bánt, mint bennünket.
Ez az „egy ember” mi vagyunk! „Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz?” (Róma 2:4) Isten hosszútűrésének célja és értelme egyedül az, hogy megmenthet az örök élet számára!
Ezen a reggelen, újból felismerhetjük, hogy: „Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul.” (Jeremiás Siralmai 3:22-23) Kész vagy-e válaszolni Isten kegyelmére azzal, hogy a mai napod az Ő jelenlétének tudatában éled meg?
Megjegyzések