Hű, aki elhívott
„Hű az, a ki elhívott titeket és ő meg is cselekszi azt.” 1Thessz.5:24
A hűség egy olyan bizalmi kötelék, melyet társas érintkezéseink nyomán folyamatosan megélünk, mind szavahihetőségünkben, mind hétköznapi teendőink teljesítésében, a törvényeknek való engedelmességben. Egy olyan kölcsönös elvárás, ami még a legfelületesebb kapcsolatnak is alapja. Például, ha bevásárolni megyünk jogosan várjuk el, hogy a tejeszacskóban tej legyen, vagy hogy a munkabérünket a szerződésünkben meghatározott időben fizessék ki…
Mielőtt azonban mások, vagy saját magunk ezen téren való vizsgálatába kezdenénk ne feledkezzünk el, hogy a Szentírás középpontjában nem az ember, hanem az Isten hűsége áll.
Az Édenkertben hűtlenné vált embert az Örökkévaló újból és újból biztosította és biztosítja, hogy szeretete és bizalma irántunk nem csökken, sőt a megígért áldozatot meghozva bebizonyította, hogy mennyire fontosak vagyunk számára.
A Szentírás szinte minden mozzanata egy-egy töredék, amely Isten hűségét hirdeti. A pátriárkák élettörténetei, a próféták üzenete tele van olyan ígéretekkel, melyek teljesedése bizonyítja, hogy Isten komolyan gondolja, amit mond.
Pál apostol más levelében is kihangsúlyozza, hogy Isten nem azért keres és szólít meg bennünket, hogy egy idő után magunkra hagyjon. Azt a munkát, amit egyszer elkezdett bennünk Ö be is fogja végezni. Sőt a Timóteusi levélben arról ír, hogy hitetlenkedésünk sem oltja ki az Ő hűségét. (2Tim.2:13)
Ezen elgondolkodva naponta rácsodálkozom, hogy Isten szemében mekkora értéket jelent a bűnökkel, a mindennapi kisebb-nagyobb elpártolással beszennyezett életem. Mikor nap, mint nap megfogadom, hogy ma szeretnék még közelebb kerülni Hozzá, még többet megtenni Érte és másokért, szinte már előre tudom, hogy nélküle ez sem sikerülhet.
William Shakespeare azt mondta: „Nem az állandó fogadkozás a hűség bizonyítéka, hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom.”, hisz nem az ígéretek állandó ismétlése bizonyítja a hűséget, hanem hogy az egyszer és mindenkorra kimondott szavaknak megfelelően élünk, vagy sem.
Azt mondják, a hűség megélése általában a házastársi kötelékben nyilvánul meg leginkább. A Biblia nem véletlenül használja fel ezt a kapcsolatot arra, hogy ezáltal bemutassa Isten hozzánk való viszonyát. „Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket” (2Kor.5:14) Aki saját vére árán pecsétel el magának.
Ne feledd! E néhány sorban Isten téged is biztosít arról, hogy akárhogy is alakul a mai napod, Ö ott lesz veled és támogatni fog. Naponta megszólít, magához hív. Nem engedi, hogy erőd feletti kísértésben vagy megpróbáltatásban legyen részed, azért mert végtelenül szeret.
Mielőtt azonban mások, vagy saját magunk ezen téren való vizsgálatába kezdenénk ne feledkezzünk el, hogy a Szentírás középpontjában nem az ember, hanem az Isten hűsége áll.
Az Édenkertben hűtlenné vált embert az Örökkévaló újból és újból biztosította és biztosítja, hogy szeretete és bizalma irántunk nem csökken, sőt a megígért áldozatot meghozva bebizonyította, hogy mennyire fontosak vagyunk számára.
A Szentírás szinte minden mozzanata egy-egy töredék, amely Isten hűségét hirdeti. A pátriárkák élettörténetei, a próféták üzenete tele van olyan ígéretekkel, melyek teljesedése bizonyítja, hogy Isten komolyan gondolja, amit mond.
Pál apostol más levelében is kihangsúlyozza, hogy Isten nem azért keres és szólít meg bennünket, hogy egy idő után magunkra hagyjon. Azt a munkát, amit egyszer elkezdett bennünk Ö be is fogja végezni. Sőt a Timóteusi levélben arról ír, hogy hitetlenkedésünk sem oltja ki az Ő hűségét. (2Tim.2:13)
Ezen elgondolkodva naponta rácsodálkozom, hogy Isten szemében mekkora értéket jelent a bűnökkel, a mindennapi kisebb-nagyobb elpártolással beszennyezett életem. Mikor nap, mint nap megfogadom, hogy ma szeretnék még közelebb kerülni Hozzá, még többet megtenni Érte és másokért, szinte már előre tudom, hogy nélküle ez sem sikerülhet.
William Shakespeare azt mondta: „Nem az állandó fogadkozás a hűség bizonyítéka, hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom.”, hisz nem az ígéretek állandó ismétlése bizonyítja a hűséget, hanem hogy az egyszer és mindenkorra kimondott szavaknak megfelelően élünk, vagy sem.
Azt mondják, a hűség megélése általában a házastársi kötelékben nyilvánul meg leginkább. A Biblia nem véletlenül használja fel ezt a kapcsolatot arra, hogy ezáltal bemutassa Isten hozzánk való viszonyát. „Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket” (2Kor.5:14) Aki saját vére árán pecsétel el magának.
Ne feledd! E néhány sorban Isten téged is biztosít arról, hogy akárhogy is alakul a mai napod, Ö ott lesz veled és támogatni fog. Naponta megszólít, magához hív. Nem engedi, hogy erőd feletti kísértésben vagy megpróbáltatásban legyen részed, azért mert végtelenül szeret.
