Égi őrző-védő kft.



„Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet. Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!”
Zsoltárok 121:7-8

Nem olyan régen részt vettünk a Campusz Fesztiválon. Egy csoporttal igyekeztünk segíteni mindazoknak, akik hozzánk fordultak. A sátrunk neve a Lelki Fröccs volt, egy asztalokkal és kényelmes ülő alkalmatosságokkal szépen berendezett helység. Minden este meleg teával vártuk a vendégeket készen arra, hogy beszélgessünk velük arról, amiről csak szeretnének. Sorainkban voltak lelkészek, tapasztalt lelkigondozók, lelkes, önkéntes ifjúsági segítők. Jöttek is szép számban és többen közöttük komoly lelki problémákkal is. A szolgáltatásunk minden alkalommal hajnali két óráig tartott. Akkor zártunk és hogy minden rendben legyen a sátrunkkal, az eszközeinknek véletlenül se essen semmi baja, megbíztunk egy őrző-védő céget, akik egyébként az egész fesztivál védelmét ellátták, a saját védelmünkkel. Igyekeztünk jó kapcsolatot ápolni velük, esténként meleg teával fogadtuk őket, kedvesek voltunk hozzájuk, ők pedig minden éjjel, egészen másnap délutánig, a megérkezésünkig vigyáztak a holminkra. Mindezek ellenére a második napra a sátrunk összedőlt. Nem mások miatt ugyan, hanem azért, mert erős szél fújt és a gyenge, műanyag szerkezet nem igazán bírta a strapát. Az őr egyedül volt és nem tudta megakadályozni a bajt, de arra vigyázott, hogy minden hiánytalanul meglegyen. Újra felállítottuk a sátrat és aznap is örömmel folytattuk a munkát. Este megint jött az őr és nyugodtan bíztuk rá az őrzést. A harmadik nap nagy eső kerekedett mielőtt kimentünk volna. Ahogy közeledtem a helyünkhöz Megkönnyebbülten láttam, hogy a sátor áll, és vagyonőr is a helyén. De, amikor beléptem az előtérbe, akkor láttam, vannak helyek, ahol bokán felül ér a víz, jócskán beáztunk. A kanapé, a pozdorjából készült asztalok álltak a vízben. Az történt ugyanis, hogy egy teknő szerű képződményben állt a sátrunk, ahová mindenhonnan összefolyt a víz. Az őrünk őrködött, de az esővel szemben tehetetlen volt. Így aznap is nagy munka várt ránk. Mindent kipakoltunk, egy másik helyre költöztünk, szárítkoztunk, majd újból szolgáltunk a betérőknek.

Azon gondolkodtam a zsoltár és a történtek kapcsán, hogy miként is van ez? Mi az, amit meg tud védeni az ember? Szerintem csak nagyon kevés dolgot. Isten viszont nagyon sokat ajánl nekünk.

A zsoltár szerint a vállalkozó: az Úr. A védelem vonatkozik rám, mint emberi lényre (és ebbe minden ember bele értendő). A lelkemre, ami itt a gonoszságtól, vagyis az elbukástól való védelemre, közvetve az üdvösség biztosítására vonatkozik. Valamint a ki-, és bemenetelemre, a felkelésemre és lefekvésemre, az életem minden pillanatára és minden tevékenységemre. Ráadásul a szolgáltatás időtartama az örökkévalóság. Hol tud ezzel az ajánlattal versengeni bármely ember, vagy emberi cég?

Én Isten védelmét választom. Hát te?