reggeli dicséret

„... jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is” Máté evangéliuma 6:10 „Amíg az én házamban élsz, addig az én szabályaim szerint kell élned!” „Mert én azt mondtam.” „Mert én így akarom.” „Majd én megmondom mit fogsz csinálni.” „A szabályokat én alkotom meg.” „Döntöttem, ez lesz és kész.” „Tetszik, nem tetszik, nem kapsz mást.” „Megszoksz vagy megszöksz.” Nem a legkellemesebb mondatok, főleg így ömlesztve. Lehet, hogy némelyiket magad is hallottad gyermekként, vagy épp te mondtad őket, és élsz ezen elvek alapján. Mert mindannyian tudjuk. Mindannyian jobban tudjuk. Tudjuk, mi kell nekünk, önálló akaratunk már túl korán kialakult fejlődésünk során, és nagyon szeretjük képviselni, érvényesíteni. Nem érdekel, mit mond a másik, mit szeretne ő, az ÉN a fontosabb. Mert én jobban tudom.  Vagy átesünk a négylábú állat másik oldalára, és túlságosan háttérbe szorítjuk önmagunkat, felveszünk egy mártír szerepet, hogy aztán sajnálni lehe...

„Népem megvizsgálójává, kutatójává rendeltelek, hogy megismerd és megvizsgáld életét.” Jeremiás 6:27 Egyszer láttam egy karikatúrát az egykori Ludas Matyi magazinban az országunkról. Emberek álltak a határ mentén és mind az előttük levőre mutatott addig, amíg végül be nem zárult a kör. Valóban így lenne? Mi vagyunk az a nép, akik mindig másban keressük a problémát, politikusokban, vezetőkben, tanárokban, szüleinkben és még sorolhatnánk? A próféták feladata volt Izráelben, hogy oda figyeljenek a király és tanácsnokai döntéseire. Az volt a dolguk, hogy azt mindenkor Isten kinyilatkoztatásának mérlegére tegyék, és ha látnak valamit, szóljanak. De sohasem használták ezt a felelősséget a király ellen. Gondolkodtunk már azon, hogy meglátni valamit, egy hibát felfedezni nagy felelősség? Az információval való bírás. Felelősség, hogy ne éljünk vissza vele. Ne használjuk a hiba elkövetőjének kárára. Ne ragadjuk meg az alkalmat lehetőségként mondván: na, eljött az én időm; majd én jo...

Többgenerációs kertészdinasztia tagja vagyok. Apai nagyapám, édesapám, nagybátyám, sőt még a kislányunk is kapcsolatban volt a mezővel, kerttel, virágokkal, gyümölcsfákkal. Tudom miről beszélek, amikor azt mondom, nincs annál szebb látvány, mint amikor tavasszal elültetjük a magot, és pár hét múlva kifejlődik, egyre dúsabb, terebélyesebb lesz, és gyümölcsöt hoz. A gyümölcsfákra többet kell várni, hogy beérjenek, de csodás érzés az első körtét, ropogós cseresznyét vagy piros-csíkos sárgabarackot leszakítani. Most, hogy így leírom is összefut a nyál a számban, ha csak rá gondolok. Azonban ez a mai Ige ennél sokkal fantasztikusabb. „Házakat építenek, és laknak is bennük, szőlőket ültetnek, és esznek gyümölcséből. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy más egye gyümölcsét. Mert népem élete olyan hosszú lesz, mint a fáké, és kezük munkáját élvezik választottaim. ” Ézsaiás 65:22-23 Az én fáimat széttörheti egy villámcsapás vagy vihar, gyönyörű...

„Aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet.” János apostol első levele 4:8 Gyerekkoromban, ha nem értettem valamit, sokszor fordultam édesapámhoz magyarázatért. Az egyik ilyen téma éppen a szeretetet érintette. Kívülről meg kellett tanulnom A szeretet himnuszát (Korinthusi első levél 13. fejezet), amelyben a 13. verset sehogyan sem tudtam megfejteni: „A szeretet soha el nem múlik” . Egyik este, mikor már az ágyamban feküdtem és minden elcsendesedett körü löttem, odahívtam édesapámat, és föltettem neki kérdésemet: – Hogy lehetséges, hogy „a szeretet soha el nem múlik”? Holott a világunk tele van ellenkező példákkal. Emberek, akik összeházasodtak, egykor nagyon szerették egymást, miért válnak el egymástól? Barátok, akik jóban voltak, miért képesek haragudni egymásra? – Azért – válaszolt édesapám – mert ami az emberben van, az nem igazi szeretet. Csak az Istentől származó szeretetre érvényes, hogy „soha el nem múlik”. Nem emlékszem többre rég...

„És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között,”   (Efézusbeliekhez írt levél 1. fejezet 18. vers) Felfoghatatlan az az információáradat, amely nap, mint nap bombázza elménket. S ha nem akarunk lemaradni, olyannak kell lennünk, mint a szivacs. Minél többet felszívni, minél több dologhoz érteni. A talpon maradáshoz ezer lábon kell állni. De mit ér „ha minden tudományt és minden titkot ismerek is”, de nincs szeretet, nincs béke a szívemben? Mit használ száz doktori cím, ha nem találom a helyem a világban? Mi értelme van élethosszig koptatni az egyetemek padjait, hisz mind a bölcsnek, mind a bolondnak ugyanaz a vége? Mikor feltörnek belőled ezek a kérdések, mikor értelmetlen szélmalomharcnak érzed azt, amit csinálsz. Akkor olvasd el az Efézusi levél eme sorait, ahol Pál azért imádkozik, hogy Isten vezessen el téged is arra a felismerésre, hogy nem felesleges, ne...

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. Máté evangéliuma 5. fejezet 16. vers A jó cselekedetek, amelyek alapján az emberek megítélnek bennünket. Betesznek egy fiókba, és onnantól kezdve vagyunk vagy jók, vagy rosszak. Mikor én középiskolás voltam sajnos nem a jó cselekedeteimről váltam híressé a tanáraim előtt. Habár az osztálytársaim nagyon is élvezték a csínytevéseimet, a tanárok nem voltak elragadtatva. Így hát a cselekedeteim, nem arról árulkodtak, hogy keresztény nevelést kaptam. Egy szép napon, amikor a jogosítványomat megszereztem, úgy éreztem nekem mindent szabad. Nem az ilyenkor szokásos gyorshajtásról van szó, ennél sokkal komolyabb dolgokat követtem el. A tanáraim mindig azt mondták nekem, hogy az iskola olyan, mint egy munkahely. Én ezt komolyan vettem. Miután megszereztem a jogsimat, néhány alkalommal, autóval mentem iskolába. És amint az iskolához értem, azt lá...

„ Akkor Mardokaj ezt üzente vissza Eszternek: 'Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül! Mert ha te most némán hallgatsz, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királynői méltóságra? Eszter ezt üzente vissza Mardokajnak: 'M enj, és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Susánban található és böjtöljetek értem! Ne egyetek és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóleányaimmal, azután bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha el kell vesznem, hát vesszek el. ' ”   Eszter könyve 4:13-16 Kislányként mindig élvezettel hallgattam Eszter királyné történetét. Magam elé képzeltem a palotát, ahol szépítették, illetve azt a sok csinos ruhát, amit felvehetett. És ez természetes dolog volt akkor. Melyik kislányt ne varázsolnák el a „hercegnős” dolgok? Akkor talán csak a tört...