Megtartó Istenünk

„Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked.”

Sofóniás könyve 3:17.

Sofóniás próféta könyvét ritkán olvassuk, idézzük, a legtöbben nem is ismerik, egyszerűen átlapozzák. De miről is szól ez a mindössze három fejezetből, összesen 53 versből álló irat, illetve mitől lett a Szentírás része?

Sofóniás, az ie.7. században, a babiloni fogság előtt szolgált. Üzenetét két részre oszthatjuk: A könyvének első része Isten közelgő ítéletét, a szétszóratást és annak okát, Izrael bálványozását taglalja, azzal együtt, hogy Isten aztán minden más népet is megítél. A könyv azonban nem ezzel, nem az ítélet képével, hanem a maradék visszatérésének ígéretével zárul.

Hiszen, az Örökkévaló nem fenyegetőzni akar, célja nem a riogatás, hanem a veszélyre való figyelmeztetés és a megtérésre hívás. „Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, akik az ő ítélete szerint cselekszetek; keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot” (2:3)

Ez a könyv ma, az utolsó ítélet küszöbén számunkra legalább annyira aktuális felhívás, mint akkor, melyben Isten arról biztosít, hogy nincs olyan bűn, amit ne tudna megbocsátani, hogy nem tudunk olyan messze eltávolodni, ahonnan ne tudna visszahozni.

Ő a legnagyobb hitehagyás ellenére is azért fáradozik, hogy bemutassa neked és nekem, mennyire szeret, és azt hogy nem akar elveszteni.

„Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.” (Ján.3:17)

„Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Luk.19:10)