Isten szárnyai alatt
„Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.”
Hazánk egyik legismertebb és legkedvesebb vándormadara a fehér gólya, melynek megjelenése a tavasz kezdetét, illetve a néphagyomány szerint a bőséget és a gyermekáldást is jelzi. S bár sajnos az urbanizáció miatt felénk a számuk egyre kevesebb, ugyanakkor, mivel a legtöbb fészek közelében webkamera üzemel, így szinte éjjel-nappal megfigyelhetjük őket.
Így, láthatjuk, ahogy a megérkezéskor rendbe szedik az elhagyott fészket, ahogy tojást raknak, ahogy a kis fiókák kikelnek a tojásból, s ahogy a szülők egymást váltva gondoskodnak róluk. Mert míg egyikük élelemért megy, addig a másik kitárt szárnyakkal őrködik felettük, biztonságot és árnyékot adva a kicsinyeknek.
Igen ám, de ahogy a kis gólyák nődögélnek, egyre kíváncsibbak és egyre merészebbek lesznek. Felállnak, szárnyaikkal verdesnek, a fészek szélére totyognak, mire a szülő a csőrével próbálja rendre utasítani és a szárnya alá visszaterelni őket.
S mi köze a gólyáknak, meg a madaraknak az Istenhez? Egyáltalán milyen szárnya van az Istennek?
Az Örökkévaló kitárt szárnya, mellyel védelmez bennünket egy jelkép, mely nem mást szimbolizál, mint az ő szeretettörvényének két tábláját. Az Ő parancsolatainak és rendeleteinek a célja, hogy az ember éljen azok által.
De mi is sokszor úgy vagyunk, mint a kis madárfiókák. A védelmező szárnyakat korlátozásnak, akadálynak látjuk, és ki akarunk bújni alóluk. Miközben az Isten próbál összegyűjteni minket a szárnyai alá, „de ti nem akartátok” (Luk.13:34)
Bezzeg amikor baj van, amikor leesünk és már tele vagyunk sebekkel, akkor egyből menekülünk vissza Őhozzá és akkor jövünk rá, hogy miért és mitől akart megóvni minket.
Ha
szeretnéd megspórolni az életedben ezeket a veszélyekkel teli vargabetűket,
kerülőutakat, és zsákutcákat, akkor gyere és maradj az Ő szárnyai alatt és tedd azt, amit Ő
kér "mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz." (Józsué 1:8)
