Minden képzelet fölött
Tíz évvel ezelőtt egy kedves barátunk meghívott minket, hogy töltsünk náluk
pár hetet egy távoli földrészen. Ausztráliában.
Gondolhatod, mennyire örültünk ennek a lehetőségnek. Bújtuk a könyveket,
sok mindent elolvastunk erről az országról, az állatokról, tájakról. Augusztus
20.-án indultunk. Forró nyár volt, hasonló, mint az idei. Megérkeztünk.
És hát pár percen belül rá kellett jönnünk, hogy bár rengeteget olvastunk
erről, de távolról sem eleget. Minden úgy volt, mégis egészen másként. Például,
tudtuk, hogy ott hosszú utak vannak – néha száz és száz km múlik el benzinkút
vagy város nélkül – mégis, amikor beültünk az autóba, úgy nyomtam a féket!!!
(Nem én vezettem – csak a padlót nyomtam) Ott ugyanis ’balra hajts!’ van. Ez
valahogy elkerülte a figyelmemet, csak az utak hosszúságáról, meg a tájról
olvastam.
Aztán amikor a kenguru szemtől szemben megállt előttem – bizony nagyon
kicsinek éreztem magamat. A koala két méterről méregetett unottan – nem
gondoltam, hogy ilyen közeli kapcsolatba kerülhetek vele.
Nem áll szándékomban Isten országát Ausztráliával összehasonlítani. De egy
biztos. Olvashatunk róla, elképzelhetjük, álmodozhatunk az arany utcákról,
tökéletesen hárfázhatunk, gondolatban a hatalmas mennyei kórusban énekelhetünk
– de minden gondolatunk, ábrándozásunk, elképzelésünk eltörpül majd a valóság
mellett.
„Amiket szem nem látott, fül nem hallott
és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.”
(1Korintus 2:9)
Ennek ellenére – határozottan és szeretettel bátorítalak, hogy csak
ábrándozz, gondolkodj nyugodtan, és képzeld el – milyen csodálatos helyet
készített neked a te mennyei Atyád, aki ismeri szíved legtitkosabb vágyát is. Ő
biztosan tudja, mi lesz az, amivel a legnagyobb örömöt szerzi majd neked. Aztán
ha meglátod – biztos vagyok benne, hogy elámulsz!
