Milyen a hangod, Uram?
Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva
jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket.
Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? Így minden jó fa jó
gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem.
Annyi zaj vesz körül minket a nap minden percében, annyian
mondanak véleményt rólad, állítják, hogy Istennek ez kedves és amazt gyűlöli,
hogy ez a zene az ő szíve szerint való, a másik pedig maga az ördög találmánya.
Könyvekről, filmekről, irányzatokról, kezdeményezésekről mondanak véleményt a
te nevedben. Történelmi eseményeknél, természeti katasztrófáknál és mindennapos
történéseknél nyilatkoznak arról, hogy mi a te akaratod.
De miért mi akarjuk megmondani innen a Földről nézve, hogy
mégis mit gondol a Mindenható? Miért akarunk a magunk megalkotta korlátok közé
szorítani téged, a végtelen Teremtőt?
Igen, ezernyi történet van a Bibliában, amiben beszélnek
rólad, de valljuk be, nem mindegyik egyértelműen fekete-fehéren. Mit kezdjünk
azokkal az elbeszélésekkel, melyek népírtásról, erőszakról szólnak? Honnan
tudjam, milyen vagy?
Ma közelítsük meg a kérdést onnan, amiről ez a rövid
példabeszéd szól! Nézzük a gyümölcsöket, a tetteket! Isten legmonumentálisabb
tette az, hogy emberré lett értünk. Krisztusban lejött közénk, eggyé vált az
emberiséggel, élt, alkotott, meghalt és feltámadt, tökéletesen bemutatva,
milyen is Isten valójában.
Nézzük ezen a gyümölcsön keresztül a bennünk lévő
kérdéseket! Legyen Krisztus élete a fókuszban, mert ilyen az Isten. És aki mást
mond, az nem állít igazat. Ez az Isten szeret, elfogad és hazavár minden
pillanatban. Ez az Isten a végsőkig elmegy érted, és sose nyugszik meg azzal,
hogy „jóvanezígy”, majdcsak lesz valahogy. Ennek az Istennek a saját élete sem
túl drága érted.
Kérdéseink mindig is lesznek, és ez így van jól. De legyen a
fókuszban a kereszten függő Isten, így talán könnyebb továbblépni akkor is, ha
nem értjük.
