Buborékok és axiómák
Az Atya nem is ítél meg senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte.
Mindannyian a saját, jól kialakított buborékunkban élünk – legalábbis ezt tanultuk az elmúlt években-évtizedben, mióta a közösségi média és a különböző internetes portálok segítségével jutnak el hozzánk az információk. A legegyszerűbben ezt úgy érthetjük meg, hogy amennyiben az internetet főként receptes könyvként használjuk, akkor egy idő után egyre több főzéssel, ételekkel, receptekkel kapcsolatos tartalmat fogunk találni a közösségi médiában, akár olyannyira is, hogy idővel úgy tűnhet, az interneten semmi más nincs, csak receptek.
Mielőtt téves következtetéseket vonnánk le ebből, fontos látni, hogy nem az internet miatt gondolkodunk így, hanem az internet követi azt, ahogyan az agyunk egyébként is működik. Tipikus esete ennek, amikor autóvásárlás után meg mernénk esküdni rá, hogy sokkal több az utakon miénkhez hasonló modell, mint korábban volt.
Fontos azonban kilépni a buborékunkból, megismerni azt, hogy mit látnak mások és ez alapján hogyan gondolkoznak. Milyen híreket olvasnak, hallgatnak, milyen információk jutnak el hozzájuk, amik talán hozzánk nem és vice versa. Fontos felismerni, hogy nem ugyanaz a képünk a világról, mint másoknak, akik egyébként hasonló körökben mozognak, hasonló közösségbe járnak, hasonló hitelveket vallanak.
Fel kell ismernünk azonban, hogy vannak olyan axiómák (alapigazságok), amik túlmutatnak a buborékokon, mindenki számára azonosak és nem lehetséges ezektől eltérni, ha egy bizonyos csoporthoz tartozónak valljuk magunkat. Ilyen axióma az, hogy ételre, vízre szüksége van a szervezetünknek, vagy az, hogy az emberi méltóság mindenkit megillet.
A kereszténység ilyen axiómája az, ami függetlenül attól, hogy milyen felekezethez tartozó kereszténynek vallja magát az ember, buborékokon átívelő igazság, amit ma János evangéliumán keresztül Jézus a szívünkre helyez: Krisztus tisztelete egyenlő az Atya tiszteletével. Lehet, hogy nem értünk egyet a teremtés körülményeit, a szent napot, vagy teológiai szőrszálhasogatásokat tekintve, de az minden keresztény számára alapigazság, hogy Jézus Krisztus a hitünk középpontja.
Máskülönben csak valami torz buborékban élünk, amit nehezen nevezhetünk kereszténységnek.
