Nem mindegy...
Ne beszélj elhamarkodottan, ne hirtelenkedd el az Isten előtt kimondott szavadat, mert Isten a mennyben van, te pedig a földön, ezért kevés beszédű légy! Mert ahogyan a sok munka álommal jár, úgy a sok beszéd ostoba fecsegéssel.
Prédikátor könyve 5. fejezet 1-2. verse
"Személyiségünk egyik tükre a beszédünk, de nem csak rólunk, hanem a társadalmunkról is képet mutat." - írja Mátraházi Zsuzsa a Nyelv és tudomány weboldalon, 2011. júliusában, és milyen igaza van! Nem mindegy mi ösztönöz a beszédre és az sem, hogy annak hatására hogyan szólalunk meg. Régóta tudja az emberiség, hogy a beszédünk elárul minket, megmutatja kik vagyunk valójában. Ugyanakkor, ha megtanuljuk művelni azt, akkor ez a folyamat a jellemünk átalakulására is hat. Salamon jól értette ezt a maga korában, ezért ebben az igében két fontos dologra is szeretne megtanítani bennünket ma reggel: a megfontolt és átgondolt beszédre, valamint arra, hogy ne vigyük túlzásba a közlést.
A Szentírás korai könyvében, a bíráknál olvasunk arról, mennyire veszélyes az elhamarkodottság. Jefte az ellenség ellen készült és nagyon szerette volna ha győzhet. Ennek zálogát abban látta, ha Isten megsegíti őt. Ezért elhamarkodott fogadalmat tett. Bármit és bárkit Istennek ajánl fel, amikor hazatér a csatából, ha megsegíti őt. Csupán egy lánya volt, akit nagyon szeretett és ő is szerette az apját. Természetes, hogy elsőnek rohant kedves szülője elé. Hogy kíváncsiságból, vagy féltésből, nem tudjuk meg. De egy biztos, hogy szeretetből. El tudjátok képzelni Jefte érzéseit, amikor meglátta őt? Mennyire bánhatta elhamarkodottságát!
Ezért tanít Salamon arra, hogy minden ígéretüket alaposan fontoljuk meg, mielőtt kimondjuk. Leginkább azért, mert még jó cél elérése érdekében is tehet olyat az ember, amit később megbán. Hányszor vagyunk türelmetlenek, eltökéltek, vakmerők és kívánjuk a célba jutást? De ezek is befolyásolhatnak bennünket, és nem látjuk tisztán tetteink következményét. Ezért légy akkor is megfontolt, ha jót akarsz!
Salamon, a bölcs király figyelmeztet egy másik törvényszerűségre is. Arra, hogy miként a sok munka után jön a fáradság és az álom, úgy következik a sok beszédből az, hogy sok ostobaság is lesz benne. Ne akard a beszédeddel lehengerelni a másikat. A legtöbb esetben azért beszélünk sokat, mert félünk a csendtől, vagyis szociális szorongásban szenvedünk. Vagy azért, mert jó benyomást szeretnénk kelteni, de ezzel épp az ellenkezőjét érjük el és összezavarodunk. Bizonytalanok vagyunk önmagunkban és szeretnénk mielőbb kötődni másokhoz. Van, hogy kényszer is a megnyilatkozás, mert annak, aki jelen akar lenni, annak beszélnie kell. Különösen igaz ez az online térre. Ha nem posztolsz egy ideig szinte azonnal el is felejtenek... De van ezekben az indokokban olyan, ami valódi megbecsülést hoz, ami azt mutatja meg, hogy igazán értékes vagy? Nem igazán. Ellenben a kevesebb, de bölcsebb megnyilatkozások mindig emelni fognak a tekintélyeden és az elfogadásodon. Ezért jobb, ha megfontoltan beszélsz, kevés szóval bölcs dolgokat.
Segítsen bennünket ebben Isten ma is!
