Barátság parancsra?
Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja a barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.
Néha különleges érzésekkel tölt el a Biblia olvasása. Ennél az igénél is olyan furcsának találom a második kijelentést, hogy akkor vagyunk Jézus barátai, ha engedelmeskedünk a parancsainak. Mintha lehetne utasításra szeretni! Nem lehet. Nem mondhatod meg a másiknak, hogy barátkozzon veled, hogy szeressen téged, hogy szimpatikus légy neki. Pedig sokszor szeretnénk. Olyan jó lenne, ha kiválogathatnám azokat az embereket, akik a környezetemet alkotják. Természetesen van olyan eset, amikor ez sikerül. De hány olyan barátunk van, akit először még csak nem is kedveltünk? És lehet, hogy vannak, akiknek még a párjukkal is hasonló tapasztalatuk volt.
Tudjátok az emberek között sokan vannak, akik nem válogatnák be Jézust a társaságukba. Sőt, vezetőjüknek egyáltalán nem választanák, és mégis megtörténik. Miért? Hogyan lehetséges ez?
A ma reggeli igénk első gondolata erre a válasz. Jézus nem a paranccsal kezdte. Biztos volt már olyan, hogy megküzdöttél a barátságért, a szerelemért. Hogyan tetted ezt? Azzal kezdted, hogy megkedveltetted magad a másikkal. A kedvességed, a jóságod, a szereteted áttörte a falakat, amíg szépen lassan eljutottál a másik szívéig. Én például mindig apró szívességeket kértem, amit, ha a leendő kedvesem megtett, igyekeztem apróságokkal meghálálni. "Csak úgy" adtam egy csokit, "csak úgy" egy vicces képeslapot és mindig beszéltem, kérdeztem, figyeltem és egyre bátrabban udvaroltam. Apró lépésekben nyertem el lassan a szívét.
Jézus sem ront ajtóstól a házba. Szépen lassan biztosít bennünket arról, hogy szeret bennünket. És egészen addig tesz ezt, amíg rá nem jövünk, Ő szeret minket a világon a legjobban! Életét is értünk adta! És kész. Észre sem vetted, de megnyerte a szíved és ezért már mindaz, amit kér tőled, számodra parancs. Nem a hatalom miatt. Nem!
Hanem csak szeretetből.
