Nőnapra
Néhány éve láttam egy képet az interneten egy
futóversenyről. A távon két „sportoló” versenyzett, egy férfi és egy nő. De míg
a férfi oldalán a táv egyenesen és akadálytalanul vezetett a rajttól a célig,
addig a nő oldalát a láthatatlan munkák tömkelege terhelte. Egy nagy kupac
szennyes a mosógéppel, egy gáztűzhely, ami csak arra várt, hogy valaki megfőzze
rajta az ebédet, egy vasalódeszke, egy porszívó, egy felmosóvödör… a sort még
sokáig folytathatnánk. Szerintem abban szinte mindannyian egyetértünk, hogy nem
így néz ki egy kiegyenlített, fair küzdelem.
Nőként és anyaként számtalanszor éreztem már azt, hogy nem
vagyok elég. A társadalmi és vallási nyomás mellett ott vannak a saját fejemben
lévő idealizált képek, amiknek sosem fogok tudni megfelelni.
A mai jó hír ezután az, hogy Isten nem így áll hozzánk,
nemtől, bőrszíntől függetlenül. De mivel nemzetközi nőnap van, hadd írjam úgy,
hogy Isten nem így áll hozzánk, nőkhöz. Ő tisztán látja mindazokat a terheket, melyek
csak abból fakadnak, hogy milyen neműnek születtünk.
Isten ma reggel azt üzeni neked és nekem, Kedves Olvasó,
hogy ismeri a határainkat, tisztában van azzal, hogy az erőnk, energiánk,
fizikai-, lelki-, és szellemi tűrőképességünk, befogadásunk véges. Azt kéri,
lássuk meg, hogy nem vagyunk egyedül. Maga Isten Lelke az, aki szeretne segítségünkre
lenni erőtlenségünkben nemcsak a mindennapjaink kihívásaiban, hanem a saját
lelkünk ápolásában is.
Maga a Lélek könyörög értünk. Látja, hogy sokszor erőnk
felett való úton haladunk, látja a csendben elejtett könnyeinket, számontartja
minden kimerültség miatti ásításunkat, minden reggelt, amikor kiskanállal
kapartuk össze önmagunkat.
Azt kívánom ma reggel, hogy a nőket érintő sok negatív hang
ellenére meg tudjuk hallani, ahogy Isten Lelke imádkozik értünk!
