"A föld idese a gaz"
Szeretett tanárom mesélte egyszer, hogy neki az egyik legnagyobb professzor Sajti Mari néni volt, egy tanyán élő idős parasztasszony. Pál Róma 7-ben komolyan küzd az emberi természettel, amely mindig a rosszra viszi. Mari néni ezt nagyon egyszerűen lerendezi: „A föld idese a gaz.”. Ahogy a gazt nem kell öntözni, permetezni; mert nő magától, úgy nőnek bennünk a bűnös emberi természet vadhajtásai is. Szüleim egy fogyatékosok intézetéből mentek nyugdíjba, ahol Misike (egy kb. 3 éves gyerek szintjén megrekedt gondozott) mindig azt énekelte „Mások vittek rossz utakra engem…”. Pálnál a ’más’, az az „óember” vagy „testi ember”. Ez okot adhat sok teológusnak arra, hogy helyt adjon Pláton filozófiájának, mely szerint van a bűnös test és a bűntelen lélek.
El kell mondanom, hogy a Biblia nem tanítja ezt. Az ember bűnös testestől, lelkestől és megváltásra szorul a test is.
„Ó! én nyomorult ember…” zárul Róma 7 teljesen reménytelenül. És mintha egy új tétel kezdődne a zenedarabban; az a Pál, aki sírva mondja: „Ó! én nyomorult ember…”, most azt mondja, hogy az emberi természet fölött áll VALAKI. És ha az életedet elrejted Krisztusba (Kol. 3:3), akkor ahogy a kovász átalakítja a tésztát, vagy ahogy a kis hernyó ott a bábban teljesen átalakul; már neked sem kell félned.
Mert azt a „nyomorult lelket”, aki valahogy mindig a rosszat teszi, már nem „kárhoztatja” (Róm. 8:1) senki, mert „Krisztusban van…” (Róm. 8:1). Ez az „önátadás”, befogadás (Ján. 1:12) eredményezi azt, hogy már nem az emberi természet lesz az úr az életemben, hanem Krisztus. Így válok Isten gyermekévé (Ján. 1:12). Mert aki befogadja őt, azt Ő is visszafogadja. „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.”
(Soós Róbert)
