A Szentlélek gyümölcse
A Biblia gyakran beszél úgy az emberi tettekről, cselekedetekről, mint életünk gyümölcseiről. Olyan ez, mint a gyümölcsfák, amelyek termése számtalan előfeltétel és folyamat eredménye. A gyümölcs minősége—vagy egyáltalán megléte—függ az éghajlattól, a föld minőségétől, a kapott tápanyagtól, a növény megfelelő gondozásától, és sorolhatnám. Hasonlóképpen, a mi tetteink is attól függnek, mi zajlik le bennünk, milyen külső körülmények hatnak ránk, mennyire vagyunk bizonyos dolgokban meggyökerezve, stb.
Sőt, mindkét esetben előfordulhat, hogy egy ránézésre érett, szép és tápláló gyümölcs valójában ízetlen, kukacos, vagy egyenesen mérgező. Esetleg éppen fordítva: egy jelentéktelennek tűnő, szottyadt kis termés lesz a legfinomabb és a legtáplálóbb.
Pál apostol erre a hasonlatra építve gyakorlatilag arra a következtetésre jut, hogy a törvény megtartására törekvés olyan, mintha a gyümölcseinket akarnánk szépíteni anélkül, hogy azzal foglalkoznánk, tápláló lesz-e az a gyümölcs, olyan, ami mások egészségére is válik.
Ezzel szemben a másik út az, ha nem a gyümölcsre fókuszálunk, hanem arra, hogy mivel tápláljuk, növesztjük azt. Sőt, az apostol egy másik hasonlatával szabadon élve azt is mondhatnánk, hogy életünk fájába be kell oltanunk a Szentlélek ágait. Ezeken az ágakon pedig elkerülhetetlenül a Szentlélek gyümölcsei fognak teremni.
