Felkészülés, vigyázz, rajt!
Jeremiás ki volt égve. Fáradt volt, kimerült, elcsüggedt, kiábrándult. Azt hitte, ha hűséges Istenhez, akkor a dolgok működni fognak. De nem így lett. A körülötte levő világ igazságtalan volt, a barátai elhagyták, az ellenségei kinevették, és Isten hallgatott. Ebben a mélypontban jön ez a mondat – ami első hallásra keménynek tűnik. Mintha Isten csak annyit mondana: „Ha most nem bírod, akkor hogy fogod kibírni a nehezebbet?” De ez nem egy isteni beszólás. Inkább egy gyengéden provokatív kérdés. Isten nem elutasítja Jeremiást, hanem emlékezteti: még mindig hiszek benned. A hang nem rideg, hanem biztató – mintha azt mondaná: „Nem vagy elrontva, csak most tanulsz lelki állóképességet. Az élet inkább maraton, mint sprint”
A legtöbben ott tartunk, ahol Jeremiás: elfáradunk még a „gyalogos tempóban” is. Erősen indultunk annak idején, de kimerültünk. Ez nem kudarc, hanem emberi tapasztalat. Minden maratonban vannak holtpontok. Az élet néha egyszerűen sok. És ebben a sokban Isten nem követel, hanem kísér. Nem azt mondja: „többet kell bírnod”, hanem: „nem kell egyedül bírnod". "Itt vagyok veled. Csak ne állj meg!"
Isten hisz benned: látja, hogy többre vagy képes azon a területen, amelyre ő elhívott, olyannyira, hogy a „lovakkal futás” sem lehetetlen.
