Az élet vonatja

Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.

Róma 12:1-2

Jelenések könyve úgy kezdődik, hogy Isten lediktál Jánosnak 7 levelet, 7 gyülekezetnek. A hatodikban ezt olvashatjuk „az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy” (Jel. 3:1). Tehát ebben a gyülekezetben úgy élnek az emberek, mintha élnének, pedig lelki értelemben halottak.

Mi lehet az oka ennek? Nagy kérdés ez Halloween napján, amikor az emberek csontvázaknak, rémeknek és halottaknak öltöznek. Ez az ünnep (gondolom nem mondok semmi újat) távol áll a Bibliától és attól, amit Jézus szeretne, hogy olyanná váljunk. De nagyon jól szimbolizálja az Istentől távol élő embert. Él, de milyen gyorsan elrepül ez az élet. És „nincsen remény, nincsen remény” kiáltja Vörösmarty szép versében.

A fenti igéről pedig azt lehet elmondani: „az a neved, hogy halott vagy, pedig élsz”. Hisz, ha valaki odaszánja az egész testét áldozatul, az halott (áldozattá vált, vagy feláldozta magát). De pont azáltal, hogy odaáldozza magát Jézusnak és meghal a világ számára, kezd el igazán élni. „Ez a bizodalom a mi hitünk…”, ez az egyetlen lehetőség az élet folytatására. Hisz Istennek, Jézusnak, a Bibliának és a bennük hívőknek van egy reménysége.

Ez pedig az, hogy az élet vonatjának nem a halál a végállomása, hanem „…láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt…” (Jel.21:1) És ez „a reménység pedig nem szégyenít meg.” (Róm. 5:5)