Te hogyan fizetsz?
Példabeszédek 20:22
Egyik ismerősömről állítólag gyakran mondta a férje: „Áldott
jó természeted van! Ha téged nem bántanak, te nem bántasz senkit.” Ez így nem
hangzik rosszul, és vannak, akik esetében nagy változásra van szükség, hogy
elérjék az „áldott jó természetnek” ezt a szintjét. De ha belegondolunk, azért
az emberek többsége ilyen, legalábbis az én megfigyelésem szerint: ha nem
bántják, ők sem bántanak senkit. De mi van, ha bántják? A nagy különbség abban van köztünk, hogy ebben az esetben hogyan reagálunk.
Az egyik lehetőség, hogy a saját kezünkbe vesszük sérelmeink
rendezését, és ahogy a Példabeszédekben olvassuk, „megfizetünk a rosszért”,
vagyis bosszút állunk. Erre mondja Isten, hogy ne mondjunk ilyet, (de még csak
ne is gondoljunk!). Mert van más lehetőség is: az, hogy őrá bízzunk ezt, azzal
a reménységgel, hogy megsegít minket, akármilyen következményekkel is járt az,
amit ellenünk elkövettek.
Sok, az életből vett eset mutatja, hogy ez az utóbbi a jó
megoldás. A hitben járó emberek mindig ezt választották.
Dávid, Isai fia, Isten ígérete szerint Izrael királya
kellett legyen. De volt egy ember, Saul, az előző király, aki ezt nem akarta,
és minden eszközzel meg akarta akadályozni. Üldözte Dávidot és meg akarta ölni,
pedig nem tett ellene semmi rosszat. Dávidnak több alkalommal lett volna
lehetősége arra, hogy megfizessen a rosszért, még biztatták is rá, de ő nem
tette, inkább reménykedett az Úrban, aki megsegítette. Végül király lett,
anélkül a lelkiismereti teher nélkül, hogy megölte volna elődjét.
Jézusnak is volt hatalma arra, hogy megfizessen a rosszért.
Ő hogyan fizetett? Imádkozott azokért az emberekért, akik keresztre juttatták,
és ott gúnyolódtak rajta. Jóval viszonozta a gonoszságot.
Te hogyan fizetsz a rosszért? Jóval, az Úrban reménykedve,
vagy másként?
