Mit lehetne még hozzátenni?
“A tökéletesség nem az, amihez nincs mit hozzátenni, hanem amiből nincs mit elvenni.”
Antoine de Saint-Exupery
2012-ben nagy port kavart, amikor egy álmos Spanyol városkában, Borjában egy 81 éves, amatőr restaurátor a kezébe vette a templom egyik, 1930-ban festett, Jézus Krisztust ábrázoló freskójának helyreállítását. A templomba járó Cecilia Giménezt zavarta, hogy a festményről darabokban hullik le a festék és a repedésekkel senki nem törődik. Így hát szólt a helyi papnak, aki áldását adta a restaurációra, (legalábbis a hölgy később ezt nyilatkozta) az amatőr művész pedig azonnal munkához is látott. Csak hetekkel később tűnt fel a helyieknek a változás, amikor Cecilia két hétre otthagyta száradni a munkáját, amíg ő elutazott. Az internet hamar felkapta az eredetileg Elías García Martínez által festett mű restaurált állapotáról készült fényképeket, és az Ecce Homo-t (”Íme az ember”) hamar átkeresztelték Ecce Mono-ra (”Íme a majom”). Amatőr műkedvelőnk már a világhírre ért haza a nyaralásból és nem értette, hogy mire ez a nagy felhajtás. Mikor az újságok megkérdezték, azt válaszolta: “Még nem fejeztem be, folytattam volna, mikor hazaértem…”
Mi is valahogy így teszünk, amikor Isten művéhez akarunk hozzátenni. Talán ez az, ami inkább megkörnyékez bennünket, mint az, hogy elvennénk belőle. Jézus volt az, aki életével bemutatta, hogy hogyan kell a felgyülemlett salakot (Isten evangéliumának gyalázatos restaurációjának nyomait) lefaragni és megtartani azt, “amiből nincs mit elvenni”. Ahelyett, hogy a másik embert, saját magunkat, vagy szerencsétlen állatokat áldoznánk fel Isten előtt, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy szeret minket, csak el kell fogadnunk, hogy Isten annyira szereti azt, aki ő teremtett, hogy saját magát áldozza fel értünk, hogy végre szeressük őt!
A festmény már készen van, akár tetszik, akár nem, Isten nem igényli a te ecsetvonásaidat, nem kell kijavítanod.
