Út a dicsőítéshez

Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám. Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen. Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!

Az emberi szív számára mindig könnyebb vallásos szertartásokban nyugalmat keresni, mint őszintén szembesülni a bűneivel és megvallani azokat. Akkor is így van ez, ha egyébként ezek a szertartások áldozatot jelentenek. Isten viszont a valódi belátást, és bűnbánatot keresi, mert ez vezet valódi változáshoz, a kapcsolatok gyógyulásához. A saját elveszettségével szembesülő, önmagát ítéletre méltónak látó ember úgy fogadja az isteni kegyelem üzenetét, mint egyetlen reménységét. Ő szívből fogja dicsérni Istent.

Te hol tartasz ezen az úton? Vannak cselekedeteid, szokásaid, amiket azért teszel, hogy megnyugtasd háborgó lelkiismereted? Saját igazságodra építesz vagy már kegyelemből élsz?
Tudod szívből magasztalni Istent az irgalomáért?

Legyen áldott a napod!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mint a villámlás

Egy tánc az esőben

Ez nem az a nap!