Sóhajtozó természet
A minap óvodába siettünk a gyerekekkel. A szokásos úton haladtunk: keresztül a játszótéren, át a kereszteződésen és a parkon, majd a vásárcsarnok mellett jobbra. A szokásos út nem sok újdonságot tartogat, és a jó idő a gyerekeket is virágos jókedvre deríti ezeken a reggeleken. Ilyenkor szoktunk az élet nagy dolgairól beszélgetni: mit mondjunk, ha valaki csúnyán viselkedik velünk? Milyen furcsa állatok élnek a földön? Milyen lesz majd az iskolában? Ezen a reggelen azonban a kislányom csak a földet nézte a lába előtt és nagyon elgondolkozott. Egyszer csak nekem szegezte a kérdést:
“Apa! Az emberek miért szemetelnek?”
A római levél 8. fejezetében Pál apostol egy nehezen érthető szakaszban úgy fogalmaz, hogy az egész teremtett világ “hiábavalóságnak van alávetve”. Nem csupán az emberiség, hanem az egész teremtett világ. Beleértve a növényeket, állatokat, (ne feledjük a gombákat!) a természet erőit és természetesen bennünket, embereket is. Ez a hiábavalóság a bűnnel együtt jött be világunkba, és ennek eredményeként ez az egész teremtett környezet szüntelen “sóhajtozik”. Sóhajtozik a lábunk alatt a föld, sóhajtoznak a kihaló félben lévő állatok, sóhajtoznak a búzamezők és a gyümölcsöskertek.
Keresztény emberként nem csak abban hiszünk, hogy ez az állapot egyszer majd mintegy varázsütésre (pontosabban Isten hatalma eredményeképpen) el fog múlni, — a mai, ézsaiási igében a kulcsszó a “még” — de abban is hiszünk, hogy Isten felelősökként helyezett bennünket a Kék Bolygóra. Élhetünk a javaival, de nem élhetünk vissza vele! Felelősek vagyunk…
… és a Környezetvédelem Világnapja alkalmával hadd fogalmazzak konkrétabban…
Felelős vagy a természetért, mely felett Isten sáfárrá tett téged! Felelős vagy azokért az állatokért és növényekért, amikre hatásod lehet és felelős vagy az embertársaidért is, sok tekintetben.
Én nem tudtam, mit válaszoljak a kislányomnak, és csak annyit tudtam mondani: “Mert az emberek buták.” De mi nem vagyunk buta emberek, hanem ahogy Pál mondja: Isten fiai [és lányai]. Az egész Föld felelős sáfárai. Enyhítsünk hát a sóhajtozáson, már a "még" idején is!
