És hol van az ember?
Martin Niemöller német lutheránus
lelkésztől származik ez az idézet, aki az 1920-as évek elején még szimpatizált
számos náci eszmével, ám Hitler hatalomra kerülése után már nyíltan bírálta
azért, mert beavatkozott az egyház munkájába. Az 1937 és 1945 közötti éveket
náci börtönökben és koncentrációs táborokban töltötte. (lásd: itt)
Nincs jó válasz arra, miért engedi
meg Isten, hogy ilyen borzalmak megtörténjenek a világunkban. De most tegyük
fel azt a kérdést, hogy hol van az ember ezekben a történésekben? Mi a mi
felelősségünk?
Hiszek a gondviselésben, hiszek
abban, hogy Istenhez minden imádság eljut, Ő meghallgatja őket, de nem
mindegyikre válaszol úgy, ahogy mi szeretnénk, nem mindig történnek úgy a
dolgok, ahogy kértük.
Ez a világ nagyon igazságtalan, itt
„nem a gyorsak győznek a futásban, nem a hősök a harcban, nem a bölcseknek jut
a kenyér, nem az értelmeseknek a gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat,
mert mindezek az időtől és a körülményektől függnek.” (Préd 9:11)
Mindezek ellenére hiszek abban,
hogy Isten kezében tartja az emberiség sorsát, és egyszer majd választ ad az
égető kérdéseinkre. De addig is nekünk itt kell élnünk ebben a világban. Itt
kell a kapcsolatot ápolnunk Vele. Itt kell embernek maradnunk, és bölcsen
felhasználnunk a nekünk adott időt. Itt kell Isten képmásaiként folytatni
Krisztus munkáját a Lélek vezetésével, szeretettel, felelősséggel.
„Mikor a nácik elvitték a
kommunistákat, csendben maradtam, hisz nem voltam kommunista.
Amikor a szakszervezeti tagokat
vitték el, csendben maradtam, hisz nem voltam szakszervezeti tag.
Amikor a szocialistákat bezárták,
csendben maradtam, hisz nem voltam szocialista.
Amikor a zsidókat bezárták,
csendben maradtam, hisz nem voltam zsidó.
Amikorra engem vittek el, nem
maradt senki, aki tiltakozhatott volna.”
