A nagy Bizonyságtevő
Egy rövid elköszönést leszámítva, gyakorlatilag ezekkel a szavakkal zárul a Szentírás egésze. Az emberiség teremtése óta, a Biblia első lapjaitól kezdve szól Isten helyreállításra irányuló ígérete. Az idők során az ígéret gyakran módosult, kiegészült különböző részletekkel, de a lényege ugyanaz maradt. És a helyreállításról szóló ígéret talán legjelentősebb kiegészítése az, amit az emberré vált, földi életet élő Isten, Jézus Krisztus mondott: megígérte, hogy vissza fog térni. És ekkor fog végül, teljes egészében megvalósulni az a várva várt helyreállítás.
A gond csak az, hogy ez a "hamar" már 2.000 éve tart. Ha bárkit megkérdezünk itt a földön, egyikünk sem gondolná azt, hogy 2.000 év még beletartozik a 'hamar-időintervallumba'. De mit tehetünk? Ne kapaszkodjunk többé abba az ígéretbe, amellyel Isten már évezredek óta kecsegteti földünk lakóit? Van értelme kitartani mellette ennyi idő után is?
Ez az a nagy kérdés, amire mai igeversünk első fele segít választ adni: az ígéretet az teszi, akit a Jelenések könyve úgy nevez meg, mint "az, aki bizonyságot tesz", vagy 'a nagy Bizonyságtevő'. Ő Jézus, "Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag" (22,16). És azért érdemes hinni neki (még ha egészen más fogalmai is vannak arról, hogy mit jelent a 'hamar'), mert bizonyságot tett arról, hogy: (1) ő már a nagy Dávid király előtt is volt; hogy (2) ő Isten Fia, és a mi testvérünk; hogy (3) Isten szeret minket, az egész világot, és fontosak vagyunk neki; és hogy (4) eddig is minden ígéretét teljesítette.
Ezek azok a tények, amelyekről Jézus bizonyságot tesz, és ezek biztosítanak minket arról, hogy az eljöveteléről és a helyreállításról szóló végső ígéretét is teljesíteni fogja.
Még akkor is, ha az ő 'hamar'-ja kicsit tovább is tart, mint a miénk.
