Felkészültél a vizsgára?
Biztosan te is hallottad már, hogy az üdvösség olyan, mint egy vizsga – egy olyan megmérettetés, amire egész életünkben készülünk, és a végén a tanultakról számot kell adnunk. Mérlegre kerül az utolsó napon minden, amit tettünk, gondoltunk, láttunk, vagy amiről elfordítottuk a fejünket, fülünket. Prédikációk tucatjai szólnak erről a “vizsgáról” és arról, hogy milyen komolyan fel kell készülnünk rá az életünk mindennapjaiban, nehogy bukás legyen a vége.
Az igazság azonban az, hogy az üdvösség nem olyan, mint egy vizsga. Illetve nem olyan, mint amilyen vizsgákat a földi iskolákban megtapasztaltunk. Mert amikor én vizsgáztam, ugyan a tanár igyekezett a lehetőségekhez mérten minél több anyagot leadni, nem igazán zavarta, ha esetleg elvérzek a dolgozat felett, vagy a felelet közben. Legfeljebb évet kell ismételnem.
Péter az első levele befejezéseként megfogalmazott zárszavaiban azonban egy olyan szituációt ír le, ahol a tanár nem csak felkészített mindannyiunkat az ötös feleletre, de mindent megtett azért, hogy véletlenül se bukjunk meg. Azt mondja, hogy Isten “maga fog [minket] felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni.” Sőt, csak rövid ideig hagy bennünket szenvedni, hiszen ő maga választott ki bennünket “az ő örök dicsőségére.”
A Biblia tehát azt mondja, hogy az üdvösségünk útját Isten rendelte el, ő mindent megtett azért, hogy megismerjük és azért, hogy arra lépve biztosak lehessünk az ötös feleletben. Nem azért, mert mindent jól megtanultunk, hanem azért, mert ő az, aki korrepetált bennünket minden nap. Így lehet biztos az érdemjegyünk.
