Örökségünk

Bizonyosan minden ember elér előbb-utóbb abba az életkorba,
hogy egyre több olyan emlékkel rendelkezik, amelyek ma már valóban csak
emlékek. Az emberi elme egyik csodálatos tulajdonsága, hogy képes az
emlékezésre, ami néha jó, de néha igencsak fájdalmas tud lenni. Most gondolkodjunk
a jó emlékekről…
Mindannyian hordozunk a felmenőinkből egy-egy darabot. Nem
csak a szüleink jelennek meg bennünk, hanem a nagyszüleink és talán még a
dédszüleink is. Az ő megéléseik és azok a döntések, viselkedések,
megnyilvánulások, amelyekkel életünk folyamán találkozunk mind-mind hatással
vannak ránk és alakítanak, formálnak bennünket.
Az én Nagypapám egy végtelenül erős és bátor ember volt.
Hite és reménysége olyan kapaszkodóként szolgált életében, amelyből táplálkozva
nagyon sok próbát és nehézséget túl élt. Egyik maradandó emlékem vele
kapcsolatban abból az időből való, amikor még tudta az otthoni zöldségeskertet
gondozni. Nyaranta, amikor ott töltöttem a szünidőt, rendre kint voltam vele a
kertben és a munka közepette különböző bibliai történeteket mesélt nekem hihetetlen
előadás móddal és átéléssel. Idővel lett kedvencem is és sokszor kértem, hogy
ismételje el egyiket-másikat. Ma, amikor ezeket a sorokat írom Ő már nincs itt,
de megannyi történetet, éneket és szokást hagyott rám, amelyek engem is
erősítenek.
Az emlékek, még ha időnként könnyet is csalnak a szemünkbe,
jó dolgok! Emlékezhetünk, tehát van egy múltunk, amiből tanulhatunk, van egy
jelenünk, amelyben megélhetjük a tanultakat és van egy jövőnk, amelyben tovább
vihetünk valamit elődjeinktől.
Emlékezz bátran! Az élet folyamatosan változik, de amiket
átélünk, azok bennünk maradnak. Legyen szó jóról, vagy rosszról, mindenből
tanulhatunk és ami jó, azt tovább adhatjuk. Váljunk lámpássá családunk,
barátaink számára, így bemutatva Krisztus szeretetét.
Áldott napot!